Eusapia Palladino nagy visszhangot kiváltó képességeit korának nagy rejtélyei között tartották számon. A híres médium 1854. január 21-én az olaszországi Bari tartománybeli Minervino Murgeban látta meg a napvilágot.
Hamarosan árva sorsra jutott, és egy nápolyi családhoz került. Igen fiatalon ment férjhez: első kiválasztottja egy Raphael Delgaiz nevű utazó színész volt, akitől rengeteget tanult a miszticizmusról és az ámítás művészetéről.
A fiatal nő számára ez a gyorsan megszerzett tudás tette lehetővé későbbi, hihetetlen karrierjét. A kistermetű Eusapia hamarosan újabb férjet nézett ki magának, és hozzáment Francesco Niola borkereskedőhöz.
A tüzes temperamentumú hölgy ekkor már hivatásos médiumként tevékenykedett.
Bár sokan szkeptikusan arra a következtetésre jutottak, hogy bizonyára okosan felépített trükkökről és puszta szemfényvesztésről van szó, a szeánszok neves résztvevői azonban megbíztak Eusapia mágikusnak tartott képességeiben.
Csodálattal vegyes félelemmel figyelték, ahogy a médium a halottakkal beszélget,
vagy éppen bútorokat küld célirányosan feléjük, vagy hogy esetleg kellő távolságból ujjlenyomatait is otthagyta egy tál gittben.
Ráadásul néha testetlen kezeket varázsolt elő a semmiből.
A szeánszok híre hamarosan eljutott Lengyelországba is. Eusapia Pallandino két alkalommal látogatott el Varsóba, ahol megismerkedett korának híres pszichológusával, dr. Julian Ochorowiczcsal.
A férfi jelentős szakmai érdeklődést mutatott a médium iránt, így 1893 novembere és 1894 januárja között otthont biztosított a nő számára. Eusapia nem kisebb céllal érkezett, mint a világraszóló hírnév ígéretével.
Szeánszaival egyre növekvő érdeklődést keltett maga iránt, miközben lenyűgöző jövedelemre tett szert.
Ochorowicz bemutatta őt jó néhány újságírónak, illetve a világhírű lengyel írónak, Bolesław Prusnak. A novellista a médium számos szeánszán részt vett, és élményeit lelkesen megosztotta a korabeli sajtóval.
Egyre gyakrabban találkoztak,
és végül Eusapia inspirálta Prus később híressé vált történelmi regényét, a Fáraót
(Pharaoh), amelyet 1894-ben kezdett el írni. A híres író, és a nem kevésbé híres médium egyszerűen imádta egymást.
A sikeres és ünnepelt Eusapia 1898 májusában tért vissza Lengyelországba, miközben Szentpétervárról Münchenen át Bécsbe utazott. Ismét találkoztak Prussal, de kapcsolatuk időközben megfakult és lassan teljesen megszűnt. Eusapia hírneve közben eljutott Angliába is. Az asszony a brit Pszichikai Kutatások Társaságának meghívására érkezett Cambridge-be.
Ez volt az első alkalom, hogy erős kritikában részesült, miközben szándékosan csalni hagyták. Ezt a lehetőséget látványosan ki is használta,viszont a társaság éles szemű tagjai erre szélhámosnak bélyegezték.
Még egy cikk is megjelent a British Medical Journal szaklapban, „Kifelé, Eusapia!” (Exit Eusapia!) címen,
amely megkérdőjelezte a médium úgynevezett mágikus képességeinek tudományos legitimitását.
Több kutató azonban kitartott amellett, hogy a nő paranormális képességekkel rendelkezik, és azt állították, hogy az alkalmankénti trükkök csak „a nő tréfás természetének, illetve a vizsgálat teremtette feszült légkörnek voltak tulajdoníthatók". Hozzátették azt a tényt is, hogy Eusapia soha nem rejtette el magát a félhomály jótékony takarásában a szeánszokon, és ilyen megvilágítás mellett „szinte lehetetlen” nem észrevenni az esetleges csalást.
Hamarosan Franciaországba utazott, ahol szintén megnyerte magának a közvélemény támogatását. Spirituális tehetséget 1898-ban csillagász is felfigyelt.
Az asztronómus nem mellesleg azt állította, bizonyítani tudja, hogy Eusapia előadásai az elejétől a végéig csaláson alapulnak. Mindazonáltal a Varsóból származó jó híre ide is elkísérte:
tudósok serege támogatta munkáját és látogatta a szeánszait.
A képességei iránt őszintén érdeklődő kémikusok, biológusok és fizikusok csoportjában olyan hírességek is ott voltak, mint a kétszeres Nobel-díjas lengyel származású Maria Sklodowska (Madame Curie), és férje, az ugyancsak Nobel-díjas Pierre Curie.
Először 1905-ben találkoztak, és az összejöveteleken a Curie házaspár mellett olyan neves tudósok is részt vettek, mint Charles Richet, Henri Bergson, Jacque-Arsene d'Arsonval, William Crookes, Jean Perrin, Louis Geroges Gouy, vagy Paul Langevin.
A francia tudósok az ekkor még forradalmian új tudományág, a kvantumfizika elismert kutatói voltak, akik igencsak érdeklődtek a halál utáni élet kérdése iránt.
Pierre Curie így számolt be Gouy barátjának a médium döbbenetes előadásáról:
„Számtalan szeánszot tartottunk Eusapia Palladinoval, melyek rendkívül érdekesnek bizonyultak. A jelenség, amit láttunk, igazán megmagyarázhatatlan. Az asztalok egyszerűen a föld felett lebegtek. A tárgyakat távolról, minden eszköz nélkül mozgatta a keze intéseivel. Hirtelen világító jelenések tűntek fel. Mindezt (mármint az előadást) egyenesen nekünk, a nézőknek szánta, akik közül mindenkit ismertünk, tehát kizárható egy esetleges bűntárs jelenléte. Az egyetlen lehetséges trükk, hogy a médium olyan rendkívüli eszközökkel élt, mint egy bűvész. De egyszerűen nem találtunk magyarázatot arra a jelenségre, amikor Eusapia feltartott kézzel és lábbal »lebegett« miközben elegendő volt a színpad megvilágítása ahhoz, hogy mindent jól szemügyre tudjunk venni."
A Curie házaspár egyfajta tudományos kísérletként kezelte ezeket a szeánszokat.
Minden előadás után feljegyezték és megvitatták következtetéseiket más kutatókkal.
Marie és Pierre Curie egy lehetséges, ám mindaddig ismeretlen energia forrását keresték Eusapia Palladino tevékenységének hátterében.
Pierre Curie-t jobban lenyűgözte Eusapia mutatványa, mint a feleségét.
A híres tudósok érdeklődésének köszönhetően a nő a világ egyik legbefolyásosabb spirituális médiumává vált.
Franciaország után Eusapia visszatért szülőföldjére, Olaszországba. Hamarosan azonban újra úton volt: ezúttal Amerika felé vette az irányt. Minél többet utazott, annál szkeptikusabb hangok jelentek meg az előadásaival kapcsolatban. Elismert kutatók, tudósok és filozófusok vettek részt a szeánszain, majd apró darabokra szedték azokat.
Egyrészt tudni szerették volna, hogy vajon miért mutatott oly élénk érdeklődést a médium iránt az akkor már jelentős hírnévnek örvendő Curie-házaspár, de emellett magyarázatot kerestek a szeánszok hátterére is. „Eusapia Palladino igen ügyes szemfényvesztő és csaló, aki meglátogatta Mr. Carringtont... Tény, hogy gyakran elcsípte a »Palladino teremtményt« csalás közben.
Néhány előadását azonban senki nem tudja megmagyarázni,
amely sürgeti annak az elméletnek a felállítását, hogy ezek valóban természetfeletti jelenségek lehettek-e, vagy csak egyszerűen normálisak" – írta kritikájában Charles Sanders Peirce Amerikában.
Eusapia persze nem sokat törődött a kritikus hangokkal, és még ahhoz is könnyedén hozzájárult,
hogy a Columbia Egyetem fizika laborjában tartson egy szeánszot,
ahol más „varázslók” és kutatók segítségével bizonyíthatta tehetségét.
Végül 1910 januárjában rábizonyították, hogy az asztal mozgatását az egyik lábával végezte el. Ezzel azonnal kétségek merültek fel az előadás hitelességével kapcsolatban, és egyre többen kezdték csalónak bélyegezni. Hamarosan napvilágot látott Stanley LeFevre Krebs könyve, amelyben az „Eusapia Palladino trükkök" általa vélt módszertanát ismertette.
Eusapia „tudományos munkáját" Harry Houdini, a híres fenomén is bírálta, aki néhanapján magyarázatokkal szolgált a közvéleménynek a híres médium trükkjeivel kapcsolatban.
Ahogy Houdini kifejtette, Eusapia minden egyes szeánsza alatt csalt. Ugyanakkor egyre többen álltak ki a nyilvánosság elé és beszámoltak azokról a hihetetlen tapasztalataikról, amikor Eusapia közvetítésével elhunyt hozzátartozóikkal beszélgethettek.
A leghíresebb történet a legendás angol király, János szellemével folytatott beszélgetéshez kapcsolódik.
Közben néhány, a médium munkáját tanulmányozó, jeles francia kutató elismerte, hogy a rokonokkal és elhunyt barátokkal kapcsolatos információk bizony igen meggyőzőnek hatottak, amikor Eusapia kapcsolatba lépett velük.
Máig nem tudni pontosan, hogy Eusapia Palladino ki vagy mi volt valójában.
Csaló lehetett? Ha mégsem, akkor is a hatóságok és a vele kapcsolatba kerülő emberek egy része igen veszélyes személyként tekintett rá. A titkait az elmúlt száz év során rengetegen próbálták megfejteni.
Máig nem tudjuk pontosan, hogy Eusapia Palladino csupán egy olyan különösen intelligens hölgy volt, aki magas szinten űzte a szemfényvesztést, vagy talán igazi médium, aki valódi és különleges képességekkel rendelkezett. Akárhogy is, halálakor, 1918-ban, többen a kor legnagyobb médiumának tartották.