A szakemberek úgy vélik, hogy az oviraptoroszauruszok csoportjának legnagyobb képviselői egy kört alkotva fektették le a tojásaikat, hogy a fészek középen helyet hagyjanak saját maguknak - írta a BBC News.
Ez az elrendezés lehetővé tette, hogy a termetes állat maga költse ki a tojásait a teste melegével, anélkül, hogy összezúzná őket.
A modern madarak őseinek tekintett tollas oviraptoroszauruszok a késő krétakorban éltek, legalább 67 millió évvel ezelőtt. Csontos taraja és hosszú, a gyíkokéra emlékeztető farka miatt egyik fajukat, az Anzu wylieit a "pokol csirkéjének" is nevezik.
„Az oviraptoroszauruszok többsége kis méretű volt, nem több 100 kilogrammnál. Nagyon madárszerűek voltak a papagájokéra emlékeztető koponyájukkal” - mondta Darla Zelenitsky, a kanadai Calgary-i Egyetem munkatársa.
A kutatók többségében Kínából és Mongóliából származó, több mint negyven különböző fészek formáját és méretét tanulmányozták, hogy megismerjék az oviraptoroszauruszok tojásköltési szokásait.
A kisebb fajoknál 35 centiméter, míg a csoport legnagyobb képviselőjének számító Macroelongatoolithusnál 330 centiméter volt a fészek aljának átmérője. A tojások által körbezárt belső szabad terület mérete pedig folyamatosan nőtt az egyre nagyobb fajoknál.
Ez a fajta alkalmazkodás a madarakra nem jellemző. „A jelenlegi ismereteink szerint ez a szokás csak erre a csoportra jellemző” - mondta Zelenitsky, hozzátéve, hogy az oviraptoroszauruszok tojásai igen hosszúkásak voltak. Néhány korábbi tanulmány szerint a hosszúkás tojások kékeszöld színűek lehettek, a legnagyobbak súlya akár a hat kilogrammot is elérhette.
A kutatók szerint a kisebb oviraptoroszauruszok valószínűleg közvetlenül a tojásaikon ültek, amelyeket egymásra pakolva helyeztek el a fészekben. A nagyobb fajok tojásai egyetlen méretes körben voltak elhelyezve, és a középen kialakított szabad területre a felnőtt állat majdnem teljes súlyával rá tudott nehezedni.