Noha a teljes holdfogyatkozások jóval gyakrabban észlelhető égi jelenségek a teljes napfogyatkozásokhoz képest, ám a ma esti holdfogyatkozás mégis rendkívüli eseménynek számít:
a teljes jelenség 6 óra 13 perc 48 másodpercig fog tartani, és ez évszázados rekordnak számít.
A július 27-i teljes holdfogyatkozásnak a rendkívül hosszú időtartamán kívül azonban más érdekes sajátosságai is lesznek.
A holdfogyatkozás olyan csillagászati jelenség, amikor a Hold részben, vagy teljes egészében a Föld árnyékába kerül. Előbbi esetben részleges, az utóbbinál pedig teljes holdfogyatkozásról beszélünk.
Holdfogyatkozás csak és kizárólag teliholdkor jöhet létre, amikor a Föld pont a Hold és a Nap között áll.
Azt, hogy a fogyatkozás részleges lesz, vagy pedig teljessé válik-e, az határozza meg, hogy mennyire takarja el égi kísérőnket a Föld árnyéka.
A ma esti jelenség úgynevezett centrális holdfogyatkozás lesz,
ami azt jelenti, hogy a Hold a Föld árnyékkúpjának csaknem a közepén fog áthaladni égi pályáján. Egy másik különleges tényező, hogy a Hold ma a keringési pályájának csaknem a legtávolabbi pontján fog állni a Földtől.
(A csillagászok ezt a jelenséget apogeumnak, azaz földtávolpontnak hívják, ami kereken 405 696 km. A Föld - Hold közepes távolság 384 400 km.)
Erre vezethető vissza, hogy ma a Hold a szokásosnál jóval hosszabb ideig fog a Föld árnyékkúpjában maradni.
Magyarországról a július 27-i teljes holdfogyatkozás kevésbé látványos eleje csak részben lesz látható. A hazánkban történő holdfelkelte időpontjában ( a keleti országrészben 20:03, Budapesten 20:15, nyugaton pedig 20:33) a félárnyékos fogyatkozás már javában fog zajlani, ám ennek látványát még nem fogjuk érzékelni.
A jelenség valóban látványos része az úgynevezett részleges fázissal kezdődik,
ami közép-európai idő (KEI) szerint 20:24-kor, míg a teljesség ( a földárnyék teljes takarása) 21:30-kor kezdődik el. A teljes holdfogyatkozás csúcspontja 22:21-kor a teljesség közepe lesz, amikor is égi kísérőnk pont a földárnyék középpontjába kerül.
A teljességi szakasz – a már az előzőekben említett sajátos körülmények miatt – ma különösen sokáig, pontosan 1 óra 43 percen át fog tartani, így derült idő esetén bőven lesz időnk a kísérteties halványan derengő holdkorongba,
és a közvetlen közelében ugyancsak vöröses színben ragyogó Marsban gyönyörködni.
A ritka jelenség megfigyeléséhez nincs szükség távcsőre, szabad szemmel is kitűnően látható, ha nem lesz felhős az este.
Egy binokulár, látcső,vagy kisebb teleszkóp segítségével pedig alaposabban is megfigyelhetjük a Hold felénk látható oldalán elterülő sötétszürke, bazalttal kitöltött medencéinek, az úgynevezett tengereknek a földárnyékban halványan derengő körvonalait.
Hiába kerül a Hold teljes földárnyékba, mégsem tűnik el teljesen, csak jelentősen elhalványodik és narancsvörössé válik a színe,
mert a földi légkörben szétszóródó fény halvány derengést teremt. A jelenség különleges hosszát jól mutatja, hogy a részleges fázis már csak éjfél után, 00:22-kor, a félárnyékos fázis pedig július 28. kora hajnalán, 01:28-kor fog véget érni.
A holdfogyatkozás – szemben a napfogyatkozásokkal – nem parallaktikus jelenség, azaz a Földről és a világűrből is mindenhonnan látszik, ahonnan a Hold is éppen látható.
A holdfogyatkozás erősen foglalkoztatta a régi korok embereit, akik e természeti jelenséget többnyire fenyegető és katasztrófákra figyelmeztető félelmetes jelenségnek tartottak.
Az ókori Kínában úgy vélték, hogy holdfogyatkozáskor egy gonosz sárkány akarja elnyelni égi kísérőnket,
amelynek elűzésére hatalmas zenebonát csaptak.
Az északi-sarkkör vidékén élő kelet-szibériai népek mondavilágában a holdfogyatkozást, vagyis a Hold „lassú haldoklását” házastársa, a Nap okozza. A Baltikum őslakóinak mítoszvilágában
holdfogyatkozáskor a Nap áll bosszút az ezüst fényű égi vándoron,
büntetéséként „ketté vágva” , mert elhagyta az urát.
A szláv törzsek úgy vélték, hogy fogyatkozáskor egy gonosz farkas harapdálja a Holdat, a közép-ázsiai abházok szerint viszont ilyenkor főistenük, Ancva parancsára
a hold boszorkánynővére falatozik testvéréből.
Egyes észak-amerikai indián törzsek sajátos magyarázatot adtak a Hold teljes fogyatkozáskor látható vérvörös színére.
Az indiánok szerint óriási égi kutyák vadásznak a Holdra, és amikor időnként elkapják majd marcangolni kezdik, a Hold saját kifolyó vérétől válik vörössé.
Az indiai szikhek legendáriumában fogyatkozáskor a Hold a hitelezője elől menekül,
akitől nagy összegű kölcsönt vett fel, ám nem tudta visszaadni, és amikor időnként a hitelező megjelenik, elrejti az arcát előle.
A legtöbb régi hitvilágban a holdfogyatkozást nagyon rossz előjelnek tartották. Az ókori kaldeusok szerint a fogyatkozás a Hold haragját jelenti,
amit háborúk, járványok és éhínségek követnek,
de ugyanígy vélekedtek az ősi babiloniak is.
A holdfogyatkozásokhoz több történelmi legenda kapcsolódik, amelyek közül különösen híres az 1504. február 29.-én Jamaicán történt teljes holdfogyatkozás története. A spanyol király szolgálatában álló neves olasz származású felfedező, Kolumbusz Kristóf komoly gondba került, mert a bennszülöttek megtagadták, hogy élelemmel és vízzel lássák el expedíciós csapatát.
Az éhezés miatti elkeseredésben Kolumbusz felütött egy tengerészeti almanachot, és a csillagászati táblázatokból megtudta, hogy küszöbön áll egy teljes holdfogyatkozás.
Ezt felhasználva azt közölte a bennszülöttekkel, hogy Isten hamarosan megbünteti őket,
mert megtagadták tengerészei ellátását, és első figyelmeztetésként elfogja sötétíteni a Holdat.
A holdfogyatkozás valóban be is következett, és a halálra rémült bennszülöttek az isteni harag kiengesztelésére, ezután már bőségesen ellátták a spanyolokat.