A szvasztika, más néven a horogkereszt már több mint háromezer éve létezik.
Az egyik legősibb jelkép, amely leginkább a jóságot és a jó szerencsét, de a halhatatlanságot is szimbolizálta.
Számtalan kultúrkörben használták Indiától Kínáig. Egészen addig, amíg Hitler úgymond el nem lopta és nemzetszocialista jelképpé nem tette. A szimbólumot világszerte használták a különböző kultúrákban, beleértve a korai keresztényeket, a zsidókat, a hindukat, a buddhistákat, de még az indiánokat is. Feltűnt a görögöknél, a keltáknál és az angolszászoknál is.
A horogkereszt már a náci párt felemelkedése előtt kiemelt jelképnek számított. Az első világháborúban megjelent néhány amerikai, finn, lett és lengyel egyenruhán jelvényként, reklámkampányaiban használta a The Coca-Cola Company, de az Edmonton Swastikas névre hallgató sportcsapat is megjelenítette nevében és logójában egyaránt.
Habsburg Mária magyar királyné 16. századi ruháját is egy szvasztika ékesíti, de némely Buddha szobor talpán vagy mellén is megtalálhatjuk.
A 20. században azonban az egyenlő szárú keresztet, amelynek szárai derékszögben megtörtek kiválasztotta a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei), amely felkerült a párt zászlajára, címerére és a karszalagokra is.
Magam hosszú kísérletezés után leszögeztem a végleges alakot: egy vörös alapú zászlót, benne fehér kör alakú mezővel, a közepén fekete horogkereszttel.
Hosszas tanulmányozás után megtaláltam a helyes arányt is a zászló, a korong, valamint a horogkereszt alakja, vastagsága és nagysága között. Emellett maradtunk" – írja Hitler a Mein Kampfban.
A nemzetiszocialista ideológusok számára a horogkereszt a német nép árja kulturális hátterét jelenítette meg, amely a Napot és a szabadságot jelképezte. Így lett a horogkereszt a világtörténelem egyik legborzalmasabb időszakának jelképe, és veszítette el eredeti szimbolikáját.
További furcsaságokért kattintson a következő oldalra!