A gyors és egyszerű pénzszerzés egykor még a mainál is bonyolultabbnak bizonyult. Plutarkhosz görög krónikás és életrajzíró a „Lükurgosz élete" című munkájában kifejti, hogy a
spártaiak hosszú és nehéz vasrudakat használtak a fizetőeszközként annak reményében, hogy ez majd megakadályozza őket abban, hogy vagyonukból nagyobb összegeket költsenek el.
Ezt a szokatlan „pénzt" obeloi-inak nevezték el, amely olyan hatalmas súllyal bírt, hogy egy ilyen rúd elvonszolásához több ökörre volt szükség.
Nem mellesleg az amerikai elnökök egykor nem támogatták a nemzeti fizetőeszközök bevezetését sem, mert ezt a monarchia gyakorlatának tekintették. Több civilizációnál a pénz megjelenése előtt úgynevezett „barter-rendszerek" alakultak ki. Észak-Ausztráliában például a dzamalag nevű gyakorlat működött: a javak cseréje és bizonyos szexuális rituálék biztosították az összeköttetést a törzsek között.
A 20. század előtti alvási szokásokról folytatott kutatások szerint az emberek egykor bizony nem aludták át az éjszakát.
Minden éjjel két részre osztották az álmaikat, és az alvási ciklusuk kellős közepén rendszerint felkeltek. Ezekben a „szünetekben" mindenféle tevékenységeket végeztek: akadt olyan, aki házimunkát végzett, a tudósok írtak vagy olvastak, míg a szerelmesek szerelmeskedtek.
Ez a két részre osztott alvás nagyban kapcsolódott az egykori életkörülményekhez: amikor télen korán sötétedett, az emberek elektromosság nélkül, a fény hiánya miatt feküdtek le ilyen korán. Ráadásul még a gazdagok sem szívesen költötték a pénzüket gyertyákra, ezért inkább gyakran ők is a megszakított alvási gyakorlatot követték.