A magyar Toszkánaként is emlegetett Balaton-felvidék szelíden lankás, dimbes-dombos vidékét méltán tekintik hazánk egyik legszebb tájegységének. A gyönyörű vidék számos természetföldrajzi értéket rejt, amelyek közül talán a Balaton partja fölé emelkedő tanúhegyek, a Badacsony, a Csobánc, és a Szent György-hegy a legismertebbek.
A miocén kor (23 és 5,5 millió év között) végén, nagyjából 13 millió éve a Dinaridák hegyláncának kiemelkedése miatt megszűnt a Kárpát-medencét elborító szubtrópusi szigettenger összeköttetése a világóceánnal. A Kárpát-medence területén ekkor alakult ki a világóceántól elzárt félsós vizű Pannon- tenger, ami legnagyobb kiterjedése idején a Bécsi-medencétől a mai Szerbia déli vidékéig terjedt.
Az elzártság, és a Pannon-tengerbe ömlő folyók a kezdetben csökkent sós beltenger vizét kiédesítették, majd az intenzív üledékbehordás miatt a vízgyűjtő medence fokozatosan feltöltődött.
A miocén legvégén a kiédesedő Pannon beltenger mélyén intenzív vulkanizmus vette kezdetét.
A Tapolcai-medence mai arculatát meghatározó vulkáni tevékenység nagyjából 4,5 millió éve kezdődött el, és a pliocén korban, 3 millió éve fejeződött be.
A Balaton-felvidék híres tanúhegyeit, a Badacsonyt, a Gulácsot, a Szent György-hegyet, a Csobáncot, a Tóti-hegyet valamint a Halápot
e vulkanizmus bazaltba öntött emlékeinek tekinthetjük.
A hordalékokkal teljesen feltöltődött egykori Pannon-beltenger medencéje az erózió miatt lepusztulásnak indult, ám az ennek jól ellenálló vulkáni bazalttömbök megmaradtak, mintegy tanúsítva az egykori térszín magasságát.
Erről kapták geográfiai elnevezésüket. E tanúhegyeink között akad azonban egy, ami más miatt is nevezetes.
A Balaton-felvidék tanúhegyei közé tartozó 415 méter magas, bazalttömegű Szent György-hegy a Tapolcai-medence jellegzetes képződménye. A Szent György-hegy sajátos szubmediterrán éghajlata miatt kiváló bortermő vidék, és a Kőkapu híres bazaltorgonái szintén jól ismertek a természetjárók körében.
A Szent György-hegynek van azonban egy kevésbé ismert természetföldrajzi különlegessége is, a környékbeliek által csak Sárkánylikként emlegetett hasadékbarlang.
A Sárkány-barlangról, erről az egyedi földtani képződményről 1737-ből származik az első ismert leírás,
Gyurkovits Györgytől. Ő a híres magyar polihisztor és geográfus, Bél Mátyás számára gyűjtött adatokat Veszprém, Somogy, valamint Zala-megye érdekességeiről, a 18. század első felében.
A Szent György-hegy oldalában található hasadékbarlang igen érdekes geológiai képződménynek számít.
A mintegy tíz méter mély üreg bejárata a felszínről nem látszik, mivel teljesen elfedi azt a ledőlt bazaltorgonák törmeléke. Az üreg mélyén található hézagokba kerülő hó a telet követő felmelegedés ellenére sem olvad el, hanem állandó jelleggel megmarad.
A vulkáni erózió által kialakított barlangok nemzetközi hírű hazai szakértője, Eszterhás István többször is megvizsgálta a Sárkány-barlang sajátos mikroklímáját. A törmelékkel fedett és emiatt rejtett barlang keskeny hasadékában évszakonként váltakozó, ám mégis
igen erős, 4-10 m/sec sebességű állandó jellegű légáramlás mérhető.
Az intenzív levegő cirkuláció miatt az egyik szűk, mintegy 2,5 méteres mélységig bejárható hasadékban nyáron is megmarad a jégkéreg,
az erős légáramlás hűtő hatásának köszönhetően. A barlangnak ezt a különleges tulajdonságát már régóta ismerték a környékbeliek.
A bazalttörmelék alól érkező jeges fuvallat eredetéről több színes legenda született a néphagyományban. Az egyik középkori eredetű monda szerint a barlang mélyén az a sárkány lakott, amit maga Szent György győzött le. (Erre a néphagyományra vezethető vissza a hegy neve is.) A hideg fuvallat pedig nem más, mint a barlangba zárt sárkány lélegzése.
Egy másik legenda szerint a barlangban lakó sárkány hosszú időn át sanyargatta a közeli falvak lakóit, sőt, lányokat is elrabolt. Egy alkalommal azonban a sárkány megbetegedett, és ekkor a falusiak siettek a segítségére, akik ápolták, végül meggyógyították.
Ez a jótett annyira meglágyította a sárkány szívét, hogy felgyógyulása után nem is háborgatta többé a falubelieket. Amikor a sárkány kimúlt, az utolsó lehelete jégként csapódott le a barlang falán, ami mind a mai napig ott is maradt.