Még véget sem ért az első világégés, amikor 1918 januárjában útjára indult a történelem legpusztítóbb influenzajárványa. A spanyolnátha a földgolyó minden zugába, még a csendes-óceáni szigetekre és az Északi-sarkvidékre is elért, és a mintegy 500 millió fertőzött emberből 50-100 milliót meg is ölt.
Ez a világ akkori teljes népességének 3-5 százalékát tette ki, így a spanyolnátha nemcsak a járványok, de az összes valaha feljegyzett természeti katasztrófa közül is kiemelkedett pusztító erejével.
A H1N1 vírustörzs egy sajátos változata által okozott ragályt az is egyedülállóvá tette, hogy míg a hasonló járványok általában a gyermekek, idősek és gyengébb szervezetűek közül szedik áldozataikat,
a spanyolnátha leginkább a fiatal és egészséges népesség körében tizedelt
– egyes vizsgálatok szerint azért, mert a halált az immunrendszer túlpörgetése okozta, és az immunvédekezés épp a legerősebbekben volt a leghevesebb.
A betegség amúgy semmivel sem sújtotta súlyosabban a spanyolokat, mint bárki mást;
a név onnan ered, hogy a háborúból kimaradó Spanyolország híradásaiban nyíltan beszéltek a veszedelem mértékéről
– még magának a királynak a súlyos betegségéről is tudósítottak –, míg a francia, német, brit és az amerikai sajtóban a háborús cenzúra szándékosan elhallgattatta a járványról szóló híreket.
A spanyolnátha századik évfordulóján a Frontiers in Cellular and Infection Microbiology című folyóiratban megjelent közlemény az 1918-as világjárvány súlyosságának élettani, virológiai és társadalmi tényezőit elemezve arra figyelmeztet, hogy bár a világ ma felkészültebb egy, a 100 évvel ezelőttihez hasonló járvány kitörésének kézben tartására,
a jövőbeni influenza-világjárványok újfajta kihívásokkal is szembesítik majd az emberiséget,
melyekben része van a demográfia és az éghajlat változásainak, valamint az antibiotikumrezisztens baktériumok elterjedésének.
Az 1918-as spanyolnátha óta három további influenza-világjárvány zajlott le: a 1957-es ázsiai, az 1968-as hongkongi, és a 2009-es sertésinfluenza.
- Bár ezek mindegyike enyhébb volt az 1918-asnál, azt mindenképp láthattuk belőlük, hogy az influenzavírus továbbra is folyamatos fenyegetést jelent az emberiség egészségére nézve – hangsúlyozta Katherine Kedzierska, a Melbourne-i Egyetem (Ausztrália) Peter Doherty Fertőzés- és Immunitáskutató Intézetének munkatársa és a cikk egyik szerzője.
Az intézet másik kutatója, Carolien van de Sandt hozzátette:
„Az 1918-as járványhoz hasonlóan minden további járvány súlyosságát a vírus, a gazdaszervezet és a társadalom faktorainak bonyolult kölcsönhatása fogja meghatározni. E faktorok megértése alapvető fontosságú ahhoz, hogy felkészülten várjuk a következő csapást."
Bár a spanyolnátha a Föld akkori népességének harmadát megfertőzte és 50 millió áldozatot szedett,
még a súlyos betegek közül is sokan felépültek, másoknál pedig eleve enyhe lefolyású volt a betegség.
„Mindig is szerettük volna megérteni, hogyan lehet, hogy egyesek hatékonyan védekeznek ugyanaz ellen a vírusfertőzés ellen, amibe mások belehalnak" – folytatta Kedzierska.
A Doherty Intézet és a Queenslandi Egyetem munkatársai az influenzáról szóló tanulmányok sokaságát tekintették át,
hogy kinyomozzák e különbségek lehetséges okait,
és ráleljenek a spanyolnátha kimagasló pusztító erejének magyarázatára.
Nyilvánvaló, hogy egy influenza-világjárvány súlyossága jórészt magától a vírustól függ.
Egyes kutatások szerint az 1918-as vírus az átlagos törzsektől eltérően a légzőrendszeren kívül más szöveteket is megtámadott, ezért kiterjedtebben károsította a szervezetet. Ezen felül olyan mutációkat is hordozott, amelyek megkönnyítették az emberek közötti átadását.
A helyzet napjainkban értelemszerűen eltér az 1918-astól, amikor az influenza oka még ismeretlen volt: a tudósok ma már a gazdaállatokban, vagy legkésőbb a kórokozó emberre terjedésekor fel tudják mérni egy új vírustörzs világjárvány-okozó képességét.
Azonban a cikk szerzői hangsúlyozzák, hogy ennek az éberségnek az egész világra ki kell terjednie, különösen ha a klímaváltozás a maihoz hasonló ütemben folytatódik.
„A klímaváltozás befolyásolja az influenzavírusok állati gazdáit, és módosítja a madarak vándorlási útvonalait. Mindez azt eredményezi, hogy a vírusok új helyekre juthatnak el, és a madárfajok szélesebb köre válhat hordozójukká" – figyelmeztet van de Sandt.
A tudósok a közegészségügyi állapotot is a fontos tényezők közé sorolják. 1918-ban az alultáplált vagy más alapbetegségben – például tuberkulózisban – szenvedő emberek könnyebben áldozatául estek a járványnak.
Ezek a veszélyek a megváltozott viszonyok ellenére ma is fennállnak:
a klímaváltozás a csökkenő terméshozamokon keresztül éhínségeket okozhat, az antibiotikum-rezisztens baktériumok térnyerésével pedig gyakoribbá válhatnak a krónikus vagy kezelhetetlen bakteriális fertőzések.
A jövőbeni világjárványok során már az elhízás is jelentős rizikófaktorrá lép majd elő,
hiszen a túlsúlyosak is nagyobb eséllyel halnak bele az influenzába.
A demográfiai helyzet, a népesség korszerkezete szintén hatással lehet a világjárványok lefolyására. A spanyolnátha – az influenzától szokatlan módon – azt a korcsoportot érintette a legsúlyosabban, amely rendszerint a legellenállóbb: a fiatal felnőttekét.
A kutatók úgy vélekednek, hogy az idősebb korosztályok részint azért kerülhették el a végzetet, mert a korábbi influenzajárványokkal való találkozásuk némi immunitást biztosított nekik az 1918-as törzzsel szemben.
Ám mivel a szezonális influenzajárványok rendre a legidősebbeket tizedelik meg leginkább, jó okunk van feltételezni,
hogy egy újabb világjárvány, a népesség elöregedése miatt, az eddigieknél nagyobb pusztítást végezhetne.
A cikk beszámol arról, hogy az 1918-as járvány során a betegség átadását korlátozó alapvető járványügyi intézkedések – például a kézmosás propagálása és a gyülekezési tilalom bevezetése –
hatékonyak voltak ugyan a fertőzöttségi arány és a halálozás csökkentésében,
de csak akkor, ha a lépések idejében történtek, és egészen a járvány végéig hatályban maradtak.
„Addig, amíg a vírustörzsek széles skálája ellen védő vakcinák nem állnak rendelkezésre, egy világjárvány esetén a kormányok feladata lesz az, hogy tájékoztassák az embereket, mire számítsanak és hogyan viselkedjenek– szögezi le van de Sandt.
Az 1918-as járvány egyik fontos tanulsága az, hogy ha az emberek felkészülten válaszolnak a helyzetre, az rengeteg életet megmenthet.
A tudósok becslése szerint ha ma söpörne végig a világon egy a spanyolnáthához hasonló járvány,
a halálos áldozatok száma elérhetné akár a 147 milliót.
S bár lehetetlen előre megjósolni, mikor és hogyan csap le a következő világjárvány, annyi bizonyos, hogy ha más lesz is, mint az 1918-as, mégis sokat tanulhatunk az akkori leckéből.