A műanyag jelenléte az óceánokban egyre nagyobb fenyegetést jelent az élővilág számára, ugyanis szinte megfojtja azt. Egy új kutatás során a Francia Tudományos Kutatóközpont tengeri csigákkal végzett kísérleteket, amely rámutatott: a műanyagszennyezés olyan mélyreható hatást gyakorol az óceán és tengerek életére, amely eddig talán nem volt ennyire nyilvánvaló.
Az élővizek műanyag-szennyezettsége egyre nagyobb méreteket ölt, az állatok pedig egyre jobban szenvednek.
A műanyagflakonok, -kupakok, -zacskók és más csomagolóanyagok tömegei már megjelentek a Jeges-tengeren és a Mariana-árokban is.
Az ezekben található vegyi anyagok káros hatásai nyilvánvalóak, ami különösen akkor szembetűnő, amikor elképzelhetetlen mennyiségű szemét kerül elő egy-egy bálna vagy épp egy teknős gyomrából.
A műanyagok számos, potenciálisan mérgező vegyi anyagot tartalmaznak, beleértve az előállításuk során felhasznált adalékanyagokat és a környezetből felszívódó anyagokat.
Korábbi kutatások már igazolták, hogy ezek megszakíthatják az állati embriók fejlődését, ráadásul a bomlás során az apró szemcsék bekerülnek a tengeri élőlények szervezetébe, amellyel jelentősen károsítják a vízi élővilágot.
Laurent Seuront, a Francia Tudományos Kutatóközpont professzora és csapata ezúttal a tengeri csigák ösztönös viselkedését tanulmányozta, amelyeket a természetes ellenségükkel, a rákokkal szemben tanúsítanak.
Eredményeiket a Biology Letters című tudományos szaklapban publikálták.
Ezek az apró teremtmények általában úgy tudják elkerülni a támadást, hogy a rákok jelentétét megérezve a csigaházukba menekülnek"
– mondta a szakember. – „Amikor azonban a tesztek során kis mennyiségű műanyagot helyeztünk a vízbe, a vizsgált állatok már nem reagáltak a nyilvánvaló kémiai jelzésekre, amelyek a rákok közeledtét jelzik. Egyszerűen elveszítették a veszély közeledtére való reagálás képességét, így kiszolgáltatottá váltak."
Ez az első, ilyen jellegű kutatás, amely nem csupán egy faj biológiai adottságait vizsgálta, hanem rámutatott a zsákmány és a ragadozó közötti kölcsönhatásokra is.
Ezek a megállapítások nagy valószínűséggel nem csupán a tengeri csigákra, hanem minden, olyan fajra is vonatkoznak, amelyek életét és viselkedését befolyásolja az élőhelyek műanyag-szennyezettsége"
– mutatott rá Seuront professzor. – „A kutatás abban is segíthet, hogy jobban megértsük a vízben élő világ működését, beleértve a rákok és halak viselkedését, megváltozott szokásait."
Bár a vegyi anyagokat tartalmazó víz egyértelmű hatást gyakorolt a tengeri csigák reakcióira, az Angol Csatorna strandjairól összegyűjtött, szennyezett homokszemcsék még ennél is drámaibb eredményeket mutattak.
Rengeteg olyan vegyi anyag kerül a tengerekbe és óceánokba, amelyek megrekednek a víz felszínén"
– tette hozzá Laurent Seuront. – „Ez lehet rovarirtó szer, nehézfémek, szénhidrogének és más veszélyes dolgok."
Seuront és csapata most további kísérletekkel igyekeznek jobban megérteni a műanyaggal szennyezett vizekben élő állatok megváltozott magatartását és viselkedését. A ragadozó és préda újszerű kapcsolata ugyanis megváltoztathatja az ökoszisztémát, és befolyásolhatja a tápláléklánc működését, amely hatással lehet az emberi táplálékforrásokra is.