A kerttulajdonosok változatosan lépnek fel a károkozók ellen, de ezek az eljárások nem elég hatékonyak. A kémiai védekezésben pedig az egyes háziállatokra veszélyes metaldehid tartalmú csigaölő szerek mellett
egyéb technológiák kifejlesztésére és használatára is szükséges lenne
- írták. Az MTA intézete a Magyar Természettudományi Múzeummal és az agroinform.hu mezőgazdasági portállal közösen készített internetes felmérést a kártékony állatfaj elterjedéséről Magyarországon.
Az augusztusban közzétett online kérdőívet szeptember végéig 853-an töltötték ki. A legtöbb észlelés a Zalai-dombvidékről, és a Kemeneshátról, valamint a Bakony-vidékről és a Budapestről érkezett.
A spanyol csupaszcsiga először 1986-ban jelent meg Magyarországon,
könnyen alkalmazkodik és nem válogat a táplálékban.
Elsősorban konyha- és virágoskertekben fordul elő, de egyéb területeken is megfigyelték, például szántóföldön, falusi utcákon, erdőben. A válaszolók általában nagy számban észlelték a kártevőt, ahol pedig több éve jelen van, ott tömeges elterjedésről adtak hírt.
A kiskerttulajdonosok összeszedik, eltapossák, kettévágják őket, de nem tudják hosszútávon megakadályozni a csiga visszatérését.
Sokan használtak az irtáshoz valamilyen vegyi anyagot, a legelterjedtebbek a só, mészpor, gipsz,
hamu, szódabikarbóna, az ecet és az ammónium-nitrát voltak. Számos kerttulajdonos említette a hagyományos sörös csapdák kihelyezését is.
Biológiai védekezésként pedig az indiai futókacsát említették a válaszadók; hosszútávon ez bizonyul a leghatékonyabb módszernek - tették hozzá.