A fiatal indián lánynak nem is Pokahontasz volt a valódi neve. A jamestowni Nemzeti Park Történelmi Szolgálata szerint Amonute-nak hívták, de a törzsében sokan Matoaka névvel illették. Utóbbi jelentése a „virág a két patak között".
A Pokahontasz (amely játékosságot vagy helytelen viselkedést jelentett) csupán az indián lány becenevét takarta. A források szerint valamikor 1596 körül született a virginiai Pamunkey törzs egyik tagjaként, Powhatan törzsfőnök lányaként, aki akkoriban a terület (a mai Virginia) harminc törzse fölött uralkodott igazságosan.
Pokahontasz valószínűleg még csak 9-11 éves lehetett, amikor a 27 éves Smith kapitány 1607-ben elérte Virginia partjait, majd néhány hónapra az indiánok fogságába esett
– állítja Camilla Townsend történész. – Bár a közismert történet szerint John Smitht a törzsfőnök halálra ítélte, ám amikor a fejét két kő közé fektették, Pokahontasz odarohant hozzá és a saját testével védte. Ám ez nem történt meg.
A történelmi kutatások kétségbe vonták, hogy a mesébe illő sztori valaha megesett volna, ám Smith kapitány ettől függetlenül megmenekült és visszatért a jamestowni táborba. Az őslakosok élelmet is küldtek vele az éhező telepeseknek, és néhány feljegyzésben szerepel Pokahontasz neve is, aki több alkalommal eljuttatta a táplálékot az angoloknak.
Powhatan főnök igazán megkedvelte Smith kapitányt, és a kövekkel végzett rituálé valójában egy szertartás részét képezhette
– írja Dr. Linwood Custalow és Angela L. Daniel a Történet másik oldala című könyvükben, amely a Mattaponi törzs szóbeli történetein alapul. – Pokahontasz, a törzsfőnök legkedvesebb lánya, viszont egyszerűen nem lehetett jelen, hiszen túl fiatal volt.
A történészek szerint Pokahontasz és John Smith addig nem is találkozott egymással, amíg a férfi vissza nem tért az embereivel, hogy elszállíttassa a kapott élelmet Jamestownba.
Az indián lány néhány feljegyzés szerint a törzs más tagjaival együtt elkísérte a kapitányt, ám még ekkor is túl fiatal lehetett ahhoz, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljenek egymással.
A korabeli beszámolók szerint Pokahontasz többször, négy-öt naponta felkereste Jamestownt, ahol élelemmel látta el az éhező angolokat. Két év múlva azonban drasztikusan megromlott a kapcsolat az indiánok és az angol felfedezők között. Az éhező telepesek egyre több táplálékot követeltek, a bennszülöttek azonban ezt nem tudták biztosítani.
Egy legenda szerint Pokahontasz legalább kétszer megmentette John Smith kapitány életét
– írja a Virginia Általános Története című könyv. – Egyszer például egyedül átrohant egy erdőn keresztül, hogy figyelmeztesse őt a közelgő veszélyre.
Ám a valóságban 1610-ben a 14 éves Pokahontasz nagy valószínűséggel feleségül ment a Patawomeck törzs egyik harcosához, Kocoumhoz.
Rövid ideig együtt éltek, és a források szerint két közös gyermekük született. Amikor aztán 1613-ban Samuel Argall kapitány váltságdíj reményében elrabolta a nőt, az angolok nagy valószínűséggel megölték a férfit.
Ugyanakkor kutatók között a Kocoummal kötött házasság, sőt még a férfi létezése is vita tárgya. Az viszont bizonyos, hogy Pokahontasz fogságba került és depresszióba süllyedt, miközben nagy valószínűséggel bántalmazták.
Az indián lány a fogság évei alatt megtanulta az angol nyelvet, elsajátította a szokásokat és 1614-ben felvette a keresztény vallást.
Nevét Rebeccává változtatták és hozzáment egy John Rolfe nevű dohánytermesztőhöz.
A korabeli feljegyezések ekkor már csupán egy fiúról, egy bizonyos Thomasról írnak, akiről azonban nem lehet biztosan tudni, hogy ki volt az apja.
Az viszont biztos, hogy Pokahontasz a házasságkötés után megtanította férjének törzse gyógyító technikáit, amelyek a dohánytermesztő üzletét nyereséges vállalkozássá alakították. A frigy ideiglenes békét teremtett az őslakosok és a gyarmatosítók között.
A család 1616-ban Londonba utazott, ahol Pokahontaszt már mint Rebecca Rolfe-ot mutatták be és jól példázta a „civilizált vadak" lehetőségét az előkelő angol társadalomnak.
Pocahontas itt találkozott I. Jakab angol királlyal és Anna királynővel. Ezután férjével együtt Brentford vidékén telepedtek le.
Pokahontasz és John Smith feltehetőleg még egyszer találkoztak egymással. A nő korábban évekig abban a hitben élt, hogy a kapitány meghalt (ezt az információt kapta az angoloktól). Ezért is döbbentette meg, amikor
levelet kapott a férfitól, aki a kalandos életéről szóló önéletrajzi könyvében többször is emlegette az „indián hercegnőt", akire mindig hálával és szimpátiával gondolt.
A találkozó során azonban nem tudtak egyezségre jutni azzal kapcsolatban, hogy mit is jelentenek egymásnak, ezért örökre elbúcsúztak. A Rolfe család aztán 1617-ben úgy döntött, hogy visszatér Virginiaba. Pokahontasz azonban nem élte túl az utazást.
Halálát valószínűleg feketehimlő, tüdőgyulladás vagy egyéb fertőző betegség okozta, de némely feljegyzés azt sugallja, hogy megmérgezték.
Az azonban kétségtelen, hogy Pokahontasz volt az első indián nő, aki Európába látogatott. Végső nyughelyét az angliai Kentben, a Szent György templomban találta meg. Csupán 21 éves volt.
Pokahontasz több híres leszármazottja kutatta élete történetét, köztük Edith Wilson first lady, Woodrow Wilson amerikai elnök felesége és a híres énekes, Wayne Newton.
A mítoszok alapját a „jó indián" eszméje adta
– mondta amilla Townsend, a Rutgers Egyetem történeti professzora. – Egyszerűen jól hangzik egy olyan indián lánynak a története, aki
csodálja a fehér embereket, a kereszténységet, a kultúrát és szeretne békét kötni az emberekkel, amiért hajlandó a törzsén kívül is házasságot kötni.
Pokahontasz mintegy négyszáz éves története ezért lehet a mai napig lenyűgöző tanmese az emberiség számára.