A Galagadon nordquistae tudományos néven leírt faj „unokatestvére" a minden tekintetben gigászi megalodon volt, ennek ellenére nem sokban hasonlít közeli rokonára. Az egyik legfeltűnőbb különbség a krétakori őscápa kicsiny mérete – testhossza nem volt több 45 centiméternél. Genetikailag a ma élő szőnyegcápák állnak legközelebb hozzá. A Galagadon a mai Dél-Dakota állam folyóiban úszkált.
Minél többet tudunk meg a kréta időszakról, vagyis arról a földtörténeti időről, mielőtt a nem madárszerű dinoszauruszok kihaltak volna, annál fantasztikusabb világ tárul a szemünk elé"
– írta a kiadott közleményben Terry Gates, az Észak-karolinai Állami Egyetem munkatársa, a kutatás vezető szerzője.
„Kissé furának tűnhet, de 67 millió évvel ezelőtt a mai Dél-Dakota területét erdők, mocsarak, kanyargós folyók tarkították" – mondta Gates. – „Amennyiben egy T. rex, egy Triceratops vagy más dinoszaurusz a folyóba esett, nem kellett tartania a Galagadon támadásától.
Ennek a cápának a fogai ugyanis csupán kisebb halak, csigák és rákok összezúzására voltak alkalmasak."
Az apró fogak – melyek átmérője még az egy millimétert sem érte el – a Field Múzeumban tárolt egyik leghíresebb üledékrétegben bújtak meg. Ebből a rétegből tárták fel korábban a kutatók az eddigi legteljesebb T. rex csontvázat, a „Sue" névre hallgató őshüllő földi maradványait.
Gates úgy vélte, az üledékrétegben még lehetnek feltáratlan, értékes leletek, ezért egy önkéntes, Karen Nordquist (ő ihlette a lény fajnevét) segítségével ismét átvizsgálta a kéttonnás földdarabot.
A páros munkáját hamar siker koronázta, összesen két tucat fogat tudtak felszínre hozni.
„Valósággal lenyűgöz, hogy mikroszkopikus cápafogakat találtunk a valaha élt legnagyobb ragadozó csontjainak közvetlen közelében" – nyilatkozta Gates. –
A fogak akkorák, mint a homokszemek. Mikroszkóp nélkül egyszerűen csak odébb hajítottuk volna őket."
Gates szerint hiba lenne mérete miatt lebecsülni a most feltárt őscápa ökológiai szerepét. Szerinte minden élőlénynek megvan a maga létfontosságú funkciója a táplálékláncban. Amennyiben egy-egy szereplőt figyelmen kívül hagyunk, úgy nem fogjuk megérteni, hogyan zajlott le a kréta időszak végének tömeges kihalása.
Az eredményeket a szakértők a Journal of Paleontology című szakfolyóiratban ismertették.