A György korabeli Londonban a mainál jóval bonyolultabb lehetett egy-egy fényűző estély, bál vagy ünnepség során kiszolgálni a vendégeket, ha azok hűtött italt kértek.
A jégkockák készítéséhez és fagyasztásához szükséges villamosenergia hiányában a 18. században máshogy kellett megoldaniuk a szükséges jég alapanyagot.
De hogyan? A leginkább igényes házigazdák azonban rájöttek a titok nyitjára: a legtisztább megoldást egy norvég fjordból lehasított, fagyasztott jégtömb jelentette, amelyet hajón szállítottak a brit fővárosba.
A jégtömb ezután egy igazán hűvös helyre, a dokkról a település utcái alá került, ahol nagy körültekintéssel, egészben tárolták.
A régészek a minap egy ritka felfedezésre bukkantak: egy hatalmas, 18. századi jégraktárt találtak London egyik legrangosabb utcája alatt, amely bizonyítja a kapcsolatot a főváros elveszett jégkereskedelmével és amelynek létezése szinte teljesen elfelejtett.
A jégraktár (amit néha jégkútnak vagy jégháznak is neveznek) az 1780-as években, a Regent Parktól délre található. Nagy valószínűséggel ez a legkorábbi ismert, nagyszabású kereskedelmi jégközpont, amely a történelmi Angliában létezhetett. A kutatók azt tervezik, hogy a feltárás befejezése után hozzáférhetővé teszi a nyilvánosság számára is az év bizonyos időszakaiban.
Mindig is feltételeztük, hogy valahol, London utcái alatt lehetett egy jégraktár, de nem tudtuk, hogy merre keressük
– mondta David Sorapure, a londoni Régészeti Múzeum épített örökségi vezetője a The Guardiannak. – Miután megtaláltuk a bejáratát, még akkor sem tudtuk biztosan, hogy eredetileg mekkora méretekkel rendelkezett és hogy a jég hogyan került ide.
A 9,5 méter mély és 7,5 méter széles tojás alakú barlang egy része beomlott a második világháború bombatámadásai miatt, így
a régészek három hónapos, óvatos feltáró munka után tudták csak ténylegesen beazonosítani.
A megtisztítás után egy csodálatosan ép állapotú, tégla üregre bukkantak, amely bámulatos építészeti elemek beépítésével készült.
A téglából épült raktár szoros kapcsolatban áll a közeli sörgyárral, amely a régészek szerint az 1780-as évek elején épülhetett.
A jégház a feltételezések szerint az 1820-as években létesülhetett, amikor az első, úttörőnek számító jégkereskedő, William Leftwich megkezdte a jó minőségű jégimportot Norvégiából a brit kontinensre.
A férfi akkoriban készített egy táblázatot is, amely jól mutatja, hogy a hajók alkalmanként 300 tonna jeget szállítottak, amely a Regent csatornán lecsorogva érkezett meg Londonba. A dokkról végül egy nyíláson át került a jégraktárba, amelyet szénával béleltek ki.
Itt hasították le belőle minden alkalommal a megfelelő méretű darabokat, majd egy kosárban szállították őket az éttermekbe és a magáncímekre, illetve néhány közeli, egészségügyi intézménybe, ahol például a fogászati kezelések során használták.
A régészek szerint a 18. században valószínűleg több ezer jégkút lehetett a városban, de ezek a jelenlegi felfedezésnél jóval kisebbek lehetettek. A jégraktár mindazonáltal bizonyítja egy korabeli, jól jövedelmező jégüzlet létjogosultságát.