Szerencsesütit készíteni nem túl bonyolult művelet, bár először ki kell hozzá tapasztalni a receptet. Az összedolgozott hozzávalókból elkészült, kiszaggatott darabokat először csak félig szabad megsütni, ekkor kerülnek bele az üzeneteket, jókívánságokat rejtő papírdarabkák, majd az ezt követő formázás és összezárás után mehet újra a sütőbe.
Ahogy a szerencsesütik kihűlnek, úgy keményednek meg a jól ismert formába. Aki valaha is járt kínai vagy japán étteremben, nagy valószínűséggel kapott szerencsesütit is az étkezés végén. És talán azon is eltűnődött, hogyan kerülhetett az apró papírdarab a kemény, kicsi, aranyszínű, pillangóformájú, zárt süteménybe.
Az ötlet persze zseniális, hiszen ki ne lenne kíváncsi néhány motiváló gondolatra, esetleg az életét javító bölcsességre, netán egy jóslatra?
De kinek pattant ki először a fejéből a szerencsesüti ötlete?
Hagyományosan a szerencsesütikben eredetileg a jó szerencsét szolgáló, és az életről szóló konfuciánus mondatok voltak. A több mint 2500 évvel ezelőtt élt Konfuciusz Kína egyik legjelentősebb filozófusának számított, akinek tanításai a kínai kultúra és gondolkodás alapjává váltak.
A mester gondolatai azonban nem csak Kínában váltak népszerűvé,
mert az évszázadok során az egész világon ismertté váltak a konfucuszi tanok. A konfuciuszi bölcselet alapfogalmai közé tartozik többek között a helyes út, az erények, az igazság, az empátia gyakorlata, a szavahihetőség, a harmónia vagy épp a boldogság.
Napjainkban a szerencsesütik belsejébe azonban már mindenféle más egyéb is kerülhet: idézetek, motivációs gondolatok, hasznos tanácsok, bölcsességek, de akár még horoszkóphoz hasonló jóslatok is. Egyes éttermek saját maguk írják ezeket az „okosságokat”.
Az üzenetek leggyakrabban angol vagy kínai nyelven íródnak,
és már az is előfordult, hogy a szerencsesütit feltörve a vendégek a heti „nyerő” lottószámokkal találkoztak.
A szerencsesütik igaz története azonban a múlt homályába veszik. Néhányan úgy vélik, hogy a mai aranyló édességek ősét a 14. században a kínai ellenállók vetették be, akik ezzel a „különleges fegyverrel” vették fel a harcot a mongol betolakodók ellen.
A hagyomány szerint egy taoista pap és követői a hold alakú hagyományos kínai édességekbe, a lótuszmaggal töltött kínai süteményekbe titkos üzeneteket rejtettek el,
hogy így tájékoztassák a felkelőket a mongol hadak aktuális helyzetéről.
Mivel a mongol megszállók gyűlölték a lótuszdiópaszta ízét, nem kellett attól tartani, hogy beleharapnak a kémjelentéseket rejtő és ártalmatlannak látszó süteményekbe.
Egy másik elmélet szerint a szerencsesütik nem kínai, hanem japán eredetűek,
legalábbis erre utal a hagyományos tsujiura senbei, azaz az üzenetekkel töltött rizstorta.
Ezeket a 19. században a Hyotanyama Inari kegyhelyen kínálták. A sintoista szentélyekben
az évfordulós ünnepségek alkalmával a rizstortákba csomagolták az újévi szerencsekívánságokat.
A szerencsesütik rajongóinak egy másik csoportja úgy gondolja, hogy a jókívánságok ötlete körülbelül ugyanarra az időszakra vezethető vissza, amikor az Amerikában dolgozó, kínai származású vasúti dolgozók osztottak süteményekbe sütött, ünnepi üzeneteket.
A legelterjedtebb vélekedés szerint a szerencsesüti egy japán bevándorló, Makoto Hagiwara nevéhez köthető. A férfi, mint a San Franciscó-i Golden Gate Park japán teakert tervezője városszerte nagy népszerűségnek örvendett.
Kivéve a japánellenes polgármestert, aki mindent megtett, hogy megnehezítse Hagiwara életét. A város első embere 1914-ben elmozdította a teakert gondozójaként betöltött állásából, ám erre a lakosság szó szerint fellázadt.
Kiálltak a japán férfi mellett, és követelték, hogy a polgármester adja vissza a munkakörét, amit egyébként kiválóan ellátott.
A polgármester a felháborodás hatására meghátrált, Makoto Hagiwara pedig hálából süteményeket sütött azoknak az embereknek, akik kiálltak mellette. Ezekbe sütötte bele azokat az üzeneteket, amelyekkel kifejezte köszönetét nekik. A köszönetsütik végül olyannyira népszerűvé váltak, hogy egy évvel később, 1915-ben bemutatták őket a San Franciscó-i világkiállításon is.
Az is lehet azonban, hogy a szerencsesüti egy Los Angelesben élő kínai bevándorló nevéhez köthető. David Jung, aki az egyik hongkongi tésztagyártó cég alapítójaként szerzett hírnevet magának, szeretett volna „egyel tovább lépni”.
Akik Jungnak tulajdonítják a szerencsesütit, állítják, hogy 1918-ban pattant ki a férfi fejéből a szerencsesüti gondolata, aki így próbált meg segíteni azokon a szegényeken, akik a boltja közelében életek az utcákon.
Úgy döntött, hogy olyan süteményt készít nekik, amelyet inspiráló gondolatokkal tölt meg,
hogy ezzel is támogassa őket.
Az üzeneteket egy helyi presbiteriánus írta, a meglepetéssüteményeket David Jung pedig ingyen osztotta szét a szegények között. A szerencsesütinek akkora lett a sikere, hogy az egész világon elterjedt a jókívánságokat rejtő népszerű édesség.
Az eredetétől függetlenül, a kínai és japán éttermek már a 20. század eleje óta előszeretettel kínálnak szerencsesütiket az étkezések végén.
Az üzenetekkel teli, ropogós édességek gyártása 1974-ben végérvényesen megváltozott. Edward Louie, a San Franciscó-i Lotus Fortune Cookie Company tulajdonosa ugyanis feltalált egy gépet, amely javarészt emberi beavatkozás nélkül volt képes a szerencsesütik gyártására.
Ezt a masinát fejlesztette tovább 1980-ban Yong Lee,
aki létrehozta az első, teljesen automatizált szerencsesüti-gyártó gépet, az úgynevezett Fortune III-at.
Manapság már a modern eszközök is ugyanazokat a lépéseket hajtják végre, mint az egykori, kézzel készített mozdulatsorok: kikeverik az összetevőket, kiöntik a masszát a tálakba, amelyeket ezután fémlemezekkel fednek le, végül a tésztát lapossá préselik.
Ezután kerülnek bele az üzenetek, amiket a fémujjak összehajtanak és összeragasztanak. A mai modern gépek óránként akár nyolcezer szerencsesütit is képesek elkészíteni.
A szerencsesütik ma már nemcsak Ázsiában és Amerikában terjedtek el, hanem szinte a világ valamennyi részén megjelentek.
A szerencsesütik népszerűsége évtizedek óta töretlen, az emberek rajonganak a bennük található üzenetekért.
Az éttermeken kívül ma már online is feltörhetünk egy-egy szerencsesütit, ha inspiráló gondolatokra vágyunk. Egyre többen készítenek otthon „testreszabott” üzeneteket, hogy például megnevettessék barátaikat vagy családtagjaikat. Már olyan is megesett,
hogy valaki szerencsesütivel kérte meg a szerelme kezét.
Az édességet előszeretettel használják a nagyobb vállalatok is reklámkampányaik során is. Lehet, hogy örök titok marad, hogy honnan is ered valójában a szerencsesüti, de talán ettől még varázslatosabbá válik a „szerencsehozó” édesség.