Az Ohio Állami Egyetem új kutatása rávilágított, hogy a filmekben vagy televízió műsorokban megjelenő kapcsolatok figyelemmel kísérése segíthet a szorongással vagy egyéb mentális problémákkal küzdő embereknek jobban "navigálni" a saját társadalmi és romantikus életükben. A tanulmány azt vizsgálta, hogy az egyének hogyan kapcsolódnak a történetek karaktereihez, és hogy ez hogyan segítette őket megérteni a saját érzéseiket.
Azoknak az embereknek, akiknek gondja van az elköteleződéssel és a szeretetteljes kapcsolatokkal, a filmek és a televíziós műsorok segíthetnek kielégíteni azokat az intimitás iránti igényeiket, amelyeket a való életben nem igazán vagy csak nagyon nehezen találnak meg –
mondta Nathan Silver, a most publikált vezető szerzője, az Ohio Állami Egyetem doktori hallgatója. – Sokkal többet jelentenek számukra ezek a történetek, és nem csak egyfajta menekülési lehetőséget adnak a nézőknek.
A szerzők azt állítják, hogy azok az emberek, akiknek gondjuk van az elköteleződéssel, nagyobb valószínűséggel kapcsolódnak össze a filmekben látottakkal.
Szívesebben azonosulnak a karakterekkel és azoknak a törekvéseivel, és többször képzelik el azt, hogy mit tennének akkor, ha hasonló helyzetbe kerülnének.
Ezek egyfajta biztonságos helyet jelentenek a saját kívánságaik és szükségleteik felfedezéséhez és megismeréséhez anélkül, hogy kockázatot vállalnának a valós életben a kapcsolataikban.
A vizsgálat során a kutatók 1039 amerikai felnőttel dolgoztak együtt, akiket online kérdeztek. Az önkéntes résztvevők választ adtak többek között a médiahasználattal kapcsolatos magatartásukra, a kötődési mintázatokra és a médiában látott elbeszélésekkel kapcsolatos érdeklődésükre és elkötelezettségükre. A szakemberek arra voltak kíváncsiak, hogy a filmekkel és a televíziós sorozatokkal kapcsolatos kölcsönhatások segíthetnek-e megbirkózni az alanyoknak az elköteleződés bizonytalanságával az elkerülés és a szorongás területén.
Azok az emberek, akik az elkerülés problémájával küzdenek, alapvetően nem akarnak érzelmileg „túl" közel kerülni a partnereikhez
– magyarázta Nathan Silver. – Őket gyakran „hidegnek" vagy „érzelmileg elérhetetlennek" nevezhetjük. A spektrum másik végén álló, a szorongó egyének viszont mindig az intimitást és a közelséget keresik, és állandó bizonyítékra van szükségük ahhoz, hogy megbízzanak a partnerükben.
A kutatók úgy találták, hogy azok a résztvevők, akiben magas volt az elköteleződés elkerülésének a vágya, ám a szorongásuk alacsony mértékű maradt, kevésbé foglalkoztak a filmekben látott történetekkel, és nem éreztek túl erős kapcsolatot a képernyőn megjelenő karakterekkel. Mindeközben ugyanazokat az elkerülő tendenciákat mutatták, amiket a valós életük során.
A szorongásos tüneteket mutató személyeket azonban jobban megérintették a történetek.
A szakembereket az érdekelte a legjobban, hogy a szorongással küzdő és elkerülést választó emberek milyen kapcsolatban állnak a médiával.
Ők azok, akik klasszikusan önmagukat szabotálják: igazából támogató jellegű intimitásra vágynak, azonban hajlamosak arra, hogy ezt elfuserálják
– magyarázta a kutató. – A történetek világa pont ezért biztonságos hely ezeknek az embereknek ahhoz, hogy valahogy megpróbálják kezelni a fennálló ambivalenciát. Ezért kapcsolódnak össze – tudat alatt – jobban a filmekkel, mert azok segítenek nekik „jobb" döntéseket hozni.
Silver szerint ezek az eredmények arra utalnak, hogy a filmek és történetek olyan eszközöket jelentenek, amelyek segíthetnek a szorongással küzdő embereknek kapcsolatokat teremteni, a „valós élet problémái nélkül". A történetek világát tehát arra használhatják, hogy gondolkodjanak arról, hogyan reagálnának egy-egy adott helyzetben, ha esélyt kapnának.
Legalábbis egyfajta helyettesítéssel bővíthetik társadalmi tapasztalataikat
– hangsúlyozta a kutató. – A kötődéstől és elkötelezettségtől rettegő emberek ugyanis gyakran kihagyják a lehetőségeket, hogy a saját életükben is megtapasztalják ezeket a dolgokat. Ezért inkább egy ilyen, biztonságosnak vélt környezetben szeretnének megbirkózni a kapcsolatokban felmerülő problémákkal.
A kutatók eredményeiket a Journal of Social and Personal Relationships szaklapban publikálták.