Szakít a cukorral? Mutatjuk, mi fog történni az agyával

Javában zajlik a böjti időszak. Ilyenkor sokan nagy kihívást jelentő fogadalmakat tesznek: valaki az alkoholról mond le, más a húst hanyagolja, de olyan is akad, aki inkább a cukormentességet választja. Mi történik akkor, ha valaki negyven napig megvonja magától az édes életet?

A cukor: természetes jutalom, természetellenes függés

Az idegtudományban az étel egyfajta természetes jutalom. Ahhoz, hogy fajként megmaradjunk, az olyan dolgok, mint az evés, a szex, vagy a másokkal törődés kellemes kell, hogy legyen az agynak, így a viselkedés megerősítést nyer és ismétlődik. Ennek céljából fejlődött ki az evolúció során az úgynevezett mezolimbikus pálya, az az agyi rendszer, ami értelmezi e természetes jutalmakat számunkra. Amikor élvezetes dolgot teszünk, egy neuroncsoport, a ventrális tegmentális terület (VTA) aktiválódik. A VTA dopaminnal jelez a nucleus accumbens (NAc) nevű agyterületnek és a prefrontális kéregnek (PFC).

A NAc és a PFC közötti kapcsolat meghatározza az akaratlagos cselekvést – például, hogy befaljuk-e, vagy sem azt a bizonyos csokoládétortát. A prefrontális kéreg ezen kívül olyan hormonokat aktivál, amik a következőt üzenik a testünknek:

Hé, ez a csokis süti nagyon finom volt, ne felejtsük el!

Forrás: Photononstop/Benoit Bacou / Photononstop/Benoit Bacou

A jó érzés nem okvetlenül társul mindenféle ételhez, amit beviszünk a szervezetünkbe. Nem meglepő módon leggyakrabban az édesség váltja ki a pozitív reakciót, szemben például a keserű és a savanyú ételekkel. Ennek evolúciós okai vannak, ugyanis a mezolimbikus rendszer megerősít minket abban, hogy az édes íz kiváló szénhidrátforrást jelent, melyre szüksége van a testünknek. Ugyancsak evolúciós oka van a keserű és a savanyú ízek viszonylagos népszerűtlenségének is: amikor őseink még bogyókat gyűjtöttek, a savanyú íz éretlenséget, a keserű mérget jelentett. A múltbéli gyümölcsfogyasztási trend és napjaink étkezési szokása viszont teljesen mást jelent.

Egy 10 évvel ezelőtti tanulmány azt állapította meg, hogy egy átlagos amerikai napi szinten 22 teáskanálnyi hozzáadott cukrot vesz magához, ami 355 extra kalóriát jelent; nem meglepő, hogy a helyzet azóta csak rosszabbodott.

Szakértők szerint 2014-ben egy átlagos brit 238 teáskanálnyi cukrot fogyasztott heti rendszerességgel.

Ma egyre inkább tudatosabbak vagyunk a táplálkozásunkkal kapcsolatban, mégis, elsősorban a feldolgozott és előre elkészített ételek miatt gyakorlatilag lehetetlen – vagy legalábbis borzasztó nehéz – kiiktatni a cukrot az életünkből.

Forrás: dreamstime

A hozzáadott cukor rendkívül alattomos, úgy tesz minket rabbá, hogy észre sem vesszük.

Működése kísértetiesen hasonlít a szenvedélybetegséget okozó anyagokéhoz, a nikotinéhoz, heroinéhoz és a kokainéhoz:

az agy jutalmazásért felelős útvonalát téríti el, így változtatva az embert függővé. Nem túlzás tehát cukorfüggőségről beszélni.

Az első néhány nap elég embert próbáló tud lenni. Olyan, mint a droghasználatot követő detoxikálás. Hirtelen azon kaptam magam, hogy egy csomó másfajta szénhidráttal próbálom pótolni a kiesett cukrot

– számolt be tapasztalatáról a cukormentes böjtöt végigcsináló Andrew.

A cukorfüggőség igenis létezik

A függőségnek négy esszenciális jellemzője van:

1. A mértéktelen fogyasztás,
2. az elvonás,
3. a vágyakozás,
4. valamint a keresztérzékenység (az a jelenség, amikor egy addiktív anyag egy másik iránti függőséget idéz elő).

A kutatóknak a függőség mind a négy attribútumát sikerült kimutatnia olyan állatoknál, amiktől megvonták a cukrot.

A cukor, akár a drog, dopamint szabadít fel az agy nucleus accumbens részében, átverve ezzel az agy jutalmazó rendszerét, és függőséget alakít ki.

A rendszeres cukorfogyasztás idővel megváltoztatja a génkifejeződést és a dopamin-receptorok érzékenységét mind a középagyban, mind a prefrontális kéregben.

Forrás: Phanie/GARO/PHANIE/Garo

A cukor a dopamin-receptorok szenzitivitását úgy módosítja, hogy növeli az izgalmi állapot kialakításáért felelős D1 receptorok koncentrációját, és csökkenti egy másik, a gátlásért felelős D2 receptorok mennyiségét. Ezen kívül a cukorfogyasztás még egy dopaminszállító fehérje működését is akadályozza. E protein alapvető szerepet tölt be abban, hogy az idegsejtek tüzelését követően a dopamin visszapumpálódjon a szinapszisból a neuronba.

Röviden és tömören összegezve a cukor hosszan tartó, ismétlődő fogyasztása elnyújtja a dopaminjelzést, erősebb izgalmi állapotba hozza az agy jutalmazó pályáit, és a cukor iránti erősebb sóvárgás működésbe hozza a középagy dopamin-receptorait.

Az agy toleranciát alakít ki a cukorral szemben – mindig nagyobb mennyiségre lesz szüksége ahhoz, hogy fent tudja tartani a megszokott dopaminszintet.

Forrás: Science Photo Library/CRISTINA PEDRAZZINI/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Cristina Pedrazzini/Science Phot

Elvonási tünetek jelentkeznek, akár a kábítószerfüggőknél

A cukor okozta elvonási tüneteket 2002-ben igazolták a Princeton Egyetem kutatói, 2014-ben pedig a Physiology & Behavior című szaklapban jött ki egy olyan tanulmány, ami bizonyította, hogy a cukormegvonás impulzív magatartást vált ki a függőségben szenvedőből. Mindkét esetben patkányokkal kísérleteztek, ennek ellenére a kapott eredmények a szakértők szerint párhuzamba állíthatók az emberi viselkedéssel is.

Számtalan cikk és könyv ír arról, hogy sokan boldogabbak és energikusabbak lettek, miután leszoktak a cukorról, ennek ellenére a cukorfüggőség fogalma mind a mai napig egyfajta tabutémának számít.

Andrew beszámolója alapján egyébként az első 40 nap a legnehezebb, ezt követően a dopamin-jelátvitel normalizálódik, és megszűnnek a kínzó érzések.

A cikk Jordan Gaines Lewis, a Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatójának írása alapján készült.

Forrás: The Conversation