Nem mindennapi kalandban volt része a 32 éves búvárfotósnak, Kane Overallnak. A férfi az Adelaid közelében, a Nagy Ausztrál-öböl keleti végében fekvő Neptun-szigetek vizein figyelte meg az itt különösen gyakran felbukkanó nagy fehér cápákat, a védőketrec biztonságából.
A víz alatt várakozva fedezte fel azt a cápát, amely eleinte csak távolabb cirkált nyugodt tempóban,
de eközben egyre jobban szűkítette a köröket, a ketrec felé közeledve . A ragadozó nagyjából két méter távolságra lehetett a cápaketrectől, amikor hirtelen egyenesen a búvárfotós felé fordult, és ahogy a ketrec közelébe ért, hatalmasra tátotta a száját.
„Egy nőstény volt, olyan három és fél méter hosszú lehetett. Körülbelül két láb (mintegy 60 cm) távolságra lehetett a kamerámtól, amikor a képeket készítettem róla” – nyilatkozta Kane Overall a Magnus Hírügynökségnek.
Tudtam, hogy ez egy szép lövés lesz, de talán túlontúl is közel jött
– kommentálta az izgalmas pillanatokat a búvárfotós.
A felvételek valóban rendkívül drámaian hatnak, és ha valaki ezt védőketrecen kívül látja a víz alatt, könnyen lehetséges, hogy ez lesz élete utolsó látványa, ám Kane Overall teljes biztonságban tudhatta magát a cápaketrec falain belül.
Ausztráliában, csakúgy, mint a másik világhírű nagy fehér cápás merülőhelyen, a Dél-afrikai Köztársaságban, szigorú szabványok írják elő ugyanis a cápaketrecekkel szemben támasztott hatósági biztonsági követelményeket.
Ausztrália nyugati és déli partszakaszának egyes pontjain szezonálisan nagyobb számban gyülekeznek a nagy fehér cápák.
A dél-ausztráliai Neptun-szigetek a világtenger egyik legjobb fehér cápás „hot spotjának” számítanak, ahol még az 1970-es évek elején a nemzetközi hírű nagy fehér cápa kutató és búvároperatőr, Rodney Fox kezdte el pionírként e nagyragadozók víz alatti megfigyelését, az általa kifejlesztett biztonsági védőketrec alkalmazásával.
(A nagy fehér cápáknak főleg az 1960-as, 70-es években rendkívül rossz hírük volt Ausztráliában, amit a rájuk aggatott „White Death”, azaz „fehér halál” elnevezés is jól illusztrál.)
Rodney Fox, mint elismert szaktekintély, valamilyen formában a 20. század szinte összes híres nagy fehér cápás játék-, illetve dokumentumfilm forgatásában közreműködött tanácsadóként,
gyakran víz alatti operatőrként is,
így többek között ő készítette el Steven Spielberg 1975-ben bemutatott ikonikus „Jaws” (Állkapcsok, nálunk A cápa) című thrillerének néhány víz alatti, és valódi nagy fehér cápákat ábrázoló felvételét.
Fiatalkorában, az 1960-as évek végén egyszer búvárkodás közben majdnem egy rátámadó nagy fehér cápa áldozata lett, napokig élet és halál között lebegett.
Felépülése után határozta el, hogy egész életét a nagy fehér cápák tanulmányozásának szenteli.
Ő teremtette meg többek között a Neptun-szigetek térségében a ketreces ökoturizmust
e félelmetes hírű nagyragadozók megfigyelésére, abból a célból, hogy ezzel is hozzájáruljon e ritka és napjainkban már veszélyeztetettnek számító faj megmentéséhez.
Ő az alapítója a Fox Research Fundation (Fox Cápakutatási Alapítvány) nonprofit szervezetnek, ami többek között a Neptun-szigeteki ökoturizmus bevételeiből teremti meg a tudományos kutatások anyagi hátterét.
A ketreces merülések hőskorában, az 1980-as évek végén, illetve az 1990-es évek elején több kutató, illetve operátor is felfigyelt arra, hogy a nagy fehér cápák időnként ráharapnak az acélból épített cápaketrecekre, valamint más fémtárgyakra, mint például a lehorgonyzott búvárhajók csavarjára vagy horgonyláncaira.
A tengerbiológusok viszonylag hamar megfejtették, hogy mi áll a szokatlannak tűnő, furcsa jelenség hátterében. A nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) rendkívül fejlett érzékszervekkel rendelkezik mind a látást, mind a szaglást illetően, továbbá a víz alatti hangok, illetve lökéshullámok komplex detektálásában is.
Egyik különleges szerve, az úgynevezett Lorenzini-ampullák segítségével
a számunkra érzékelhetetlen, rendkívül alacsony feszültségű mágneses erőterek érzékelésére is képes,
aminek mind a zsákmányolásban, mind pedig a nagy távolságú óceáni vándorlások során a tájékozódásban van rendkívül fontos szerepe.
Az állat orrnyúlványán apró pórusok formájában látható Lorenzini-ampullák annyira érzékenyek, hogy még a nagyobb fémtárgyak mikrofeszültségű erőterét is kiválóan érzékelik.
Ez az inger teszi kíváncsivá a cápaketrec közvetlen közelében úszkáló nagy fehér cápákat is a fémtárgy iránt. Mivel a szokatlan tárgyakat a cápák harapással is tesztelni szokták, ez a magyarázata annak, hogy időnként „ráfognak” a cápaketrecre is.
Szó sincs tehát arról, hogy a ketrec túloldalán szemlélődő búvárt szeretné ilyenkor „kipiszkálni”,
amit jól illusztrál, hogy egy-egy ilyenfajta ráharapás után a ragadozó békésen elúszik a ketrectől. Ugyanakkor ez a viselkedés kiváló alkalmat teremt a búvárfotósok számára ahhoz, hogy rendkívül hatásos drámai képeket készítsenek a nagy fehér harapásra tátott szájáról közvetlen közelről és teljes biztonságban.