A Xin-Shenbao 36 nevű tajvani halászhajó május 6-án Hualien partjaitól távol a nyílt tengeren vontatta a mélybe eresztett vonóhálóit.
A személyzet, amikor kora reggel a csörlők segítségével a fedélzetre emelte a kifogott rajhalaktól tömött hálót, azonnal észrevette a nem várt szokatlan zsákmányt is; egy 3,5 méter hosszú és utóbb lemérve 612 kilogramm súlyúnak bizonyult rendkívül ritka óriásszájú cápát (Megachasma pelagios).
Sajnos a hatalmas cápa már élettelen volt, amikor kiemelték a hálóból.
A kapitány a vonatkozó törvényi előírásoknak megfelelően a vétlen fogásról jelentést tett a Hualien-i Kikötői Hivatalnak.
Annak ellenére, hogy az óriásszájú cápa rendkívül ritka faj - talán éppen emiatt -, nem szerepel a halászatilag tilalmazott fajok listáján Tajvanon, szemben például a ma élő legnagyobb, akár 12-15 méteres maximális hosszúságot is elérő érdes- vagy cetcápával (Rhincodon typus), valamint más cápafajokkal és az összes cetfélével.
A halászati törvény viszont előírja, hogy a ritka vagy szokatlan fajokról, még ha azok nem is védettek,
a halászhajó személyzete köteles kitölteni az erre a célra rendszeresített formanyomtatványt,
valamint bejelenteni a fogást, és a szakemberek rendelkezésére bocsátani a szándékolatlanul kifogott tengeri élőlényt, vizsgálat, illetve mintavétel céljából .
Ezt az eljárást követte a Xin-Shenbao 36 halászhajó kapitánya is. A kikötőben elvégzett vizsgálat és mintavétel után – mivel az óriásszájú cápa nem minősül védett fajnak – a cápát visszaszolgáltatták a hajó személyzetének, akik aukción értékesítették a ritka fogást.
Az eset apropóján Liu Shangjin, a tajpeji Szun Jat-szen Egyetem tengerbiológus professzora sürgette, hogy a kormány a halászati jogszabály módosításával ezt a fajt is minősítse fokozottan védettnek.
Az óriásszájú cápa sokkal ritkább, mint más cápák és cetfajok, ezért szükséges a védelme"
– nyilatkozta a professzor.
Valószínű, hogy a kormányzat hamarosan eleget fog tenni a szakember javaslatának, és védetté nyilvánítják az óriásszájú cápát is. Ez annál inkább indokolt, mivel a faj 1976-ban történt felfedezése óta történt száz észlelésből 55 Tajvan felségvizeire esik.
A szokatlan kinézetű óriásszájú cápát 1976. november 15-én fedezték fel Hawaii térségében, Káne'ohai szigeténél. Az óriásszájú cápa rendszertani helyzete sokáig vitatott volt,
és csak 1983-ban született meg a faj végleges taxonómi besorolása.
Leonard Compagno, a Fokföldi Egyetem Tengerbiológiai Intézetének igazgatója, a cápák biológiájának egyik legjobban elismert szaktudósa, kollégái, Taylor és Struhsaker segítségével hosszú és részletes összehasonlító vizsgálatok után megállapította, hogy az óriásszájú cápa a heringcápa-alakúak rendjébe (Lamniformes) tartozik, amelyen belül önálló családot (Megachasmidae) és külön nemzetséget (Megachasma) alkot egyetlen ismert fajként.
Érdemes megjegyezni, hogy a heringcápa-alakúak közé tartozik a szinte mindenki által jól ismert nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) csakúgy, mint a villámgyors röviduszonyú makó (Isurus oxyrinchus).
Az óriásszájú cápa a legrejtélyesebb cápafaj, amelynek szinte semmit sem tudunk az életmódjáról.
Ennek az a legfőbb oka, hogy elképesztően ritka, másrészt pedig a szürkületi vagy bathyális zóna 200 és 1000 méter közé eső, ezért búvártechnikával megközelíthetetlenül mély vizeiben él. Az óriás cápa csak rendkívül ritkán jelenik meg a parthoz közeli sekélyebb vizekben.
Annak ellenére, hogy a heringcápák közül kerülnek ki napjaink legfélelmetesebb és leghatékonyabb tengeri húsevő ragadozói, a mélyvízi rokon korántsem számít vérszomjasnak,
sőt a cápák körén belül igen ritka, szűrögető, planktonevő életmódot folytat
mint a másik két óriás, a világtenger jelenleg élő legnagyobb halai, a már említett érdes - vagy cetcápa, illetve az óriáscápa (Cethorinus maximus).
A felfedezése óta eltelt több mint negyven évben történt észlelésekből annyi kiderült, hogy az 5,5-6 méteres testhosszúságot is elérő óriásszájú cápa kozmopolita faj, és mindhárom nagy óceáni medencében előfordul a trópusi-szubtrópusi, illetve a meleg-mérsékeltövi vizekben. (Az eddig ismert legnagyobb példány teljes testhossza 7 méter 9 cm volt.)
Az eddigi száz észlelés zöme a Csendes-óceánról származik,
különösen Tajvan és a Fülöp-szigetek térségéből, de már a kaliforniai partvidéken, illetve a Dél-Afrikai Köztársaság atlanti vizein is sikerült megfigyelni. Az óriásszájú cápa életmódja szinte teljesen feltérképezetlen.
Az elpusztult példányok gyomortartalmának vizsgálatából sikerült megállapítani, hogy a fő táplálékát apró, mélytengeri rákfélék alkotják.
Egyelőre még nem ismert, hogyan táplálkozik ez a rendkívül lomha, lassú mozgású cápafaj,
egyes feltevések szerint a hatalmas, középállású (terminális) száj körül megtelepedett parányi világító paraziták fényével csalogatja hatalmasra tátott szájába az apró rákok rajait, amelyeket a kopoltyúívein található fésűs szerkezetű és a bálnák szilájára emlékeztető szervével szűr ki a vízből.
Planktonszűrögető életmódja miatt a fogazata visszafejlődött, az apró fogak kilenc sorban ülnek az állkapcsaiban. Hatalmas mérete ellenére az emberre nézve semmilyen veszélyt nem jelent, amit jól bizonyít az a néhány találkozó is, amely a jámbor óriás és búvárok között történt.