1928-ban Paul Dirac (1902-1984) angol Nobel-díjas fizikus - aki a kvantummechanika és a relativitáselmélet összehangolásában kiemelkedő munkát végzett - megalkotta az elektron viselkedését leíró Dirac-egyenletet, mellyel megjósolta a pozitront, az elektron antirészecskéjét.
Az antianyag antirészecskék alkotta anyag, minden elemi részecskének van antirészecskéje, melynek tulajdonságai ellentétesek vele.
A pozitron az elektron anitrészecskéje, az elektton negatív, a pozitron pozitív töltésű részecske.
Kozmikus sugárzásban és atommag bomlásokban keletkezik (inverz béta bomlás). Nagy energiájú gamma sugárzás létrehozhat elektron-pozitron párt atommag jelenlétében, ha energiája nagyobb, mint az elektron nyugalmi energiájának a duplája (1,022 MeV - 1 millió elektronvolt -, ez az elekton-pozitron pár nyugalmi tömege), az atommaggal kölcsönhatásba kerülő nagy energiájú fotonból pozitron-elektron páros jöhet létre, ez a párkeltés. A pozitron anyag jelenlétében találkozik egy elektronnal, ilyenkor megsemmisülnek, annihilálódnak és nagy energiájú fotonok keletkeznek. Az annihiláció során E =2 mc2 energia sugárzódik ki.
1943-ban Gregory Brett és John Archibald Wheeler fizikusok a Physical Review magazinban publikálták teóriájukat, arról hogy a fényből anyagot lehetne létrehozni. Ők javasoltak először erre egy mechanizmust,
a Breit-Wheeler folyamatot, melynek során két foton ütköztetésekor egy elektron és egy pozitron keletkezik.
Ők az akkor a fény és anyag közti kölcsönhatás új teóriáját használták erre, a kvantumelektrodinamikát. A kavantumelektrodinamika minden más alapvető előrejelzését sikerült bemutatni kísérletileg, kivéve a Breit-Wheeler folyamatot.
Fotonokat ütköztetni, hogy elektront és pozitront produkáljanak, hatalmas energiát kíván. Korábbi kísérleteknél más nagy erejű részecskék hozzáadása volt szükséges. A korábbi kísérletekben egy elektron sugarat ütköztettek arannyal, az ütközés következtében nagy energiájú gamma sugár fotonok keletkeztek, az arany belsejében keletkező üregben pedig szintén nagy energiájú röntgen fotonok. A fotonok ütközésekor pedig elektron és pozitron kellene hogy létre jöjjön.
Most az Imperial College London brit egyetem fizikusainak talán sikerül a fényből anyagot létrehozni. 2014-ben a Steven Rose professzor vezette csapat egy ötlettel jött elő, mellyel közvetlenül a fotonokból hoznának létre anyagot.
Az Imperial fizikusai lézer berendezésekben tesztelik a teóriát, néhány detektor a CERN-ből, a megfelelő lézer rendszer - Gemini Laser - Oxfordból, az STFC (Science and Technology Facilities Council Rutherford Appleton Laboratory's Central Laser Facility kutató laboratóriumból van.
Két nagy energiájú lézersugárral fotonokat hozanak létre, melyeket ütköztetnek egymással.
A fotonok egyikének energiája kb. 1000-szerese a látható fény energiájának, a másiké 1 milliószorosa. A kísérleti szobában van két különálló kis cél, melyek komplex optikát és egy mágnest tartalmaznak. Az optika a lézersugarat fókuszálja, a mágnes eltéríti a töltött részecskéket, azaz a pozitronokat. A fizikusok azt figyelik, keletkeznek-e, pozitronok, és ha igen gondosan analizálni kell, hogy a Breit-Wheeler folyamtból származik-e, és nem más háttérfolyamatokból.
A sikeres kísérlet demonstrálná Einstein híres tömeg-ekvivalencia képletét: E0 = mc2, ahol E0 a test nyugalmi energiája, m a tömeg, c a fénysebesség. A képlet a tömeg és az energia ekvivalenciáját mutatja. Az anyag az energia egyik formája. Ezzel kiszámítható, hogy mennyi energia termelődik, amikor az anyag energiává alakul. A fizikusok e kísérletben ezt mutatnák meg, csak éppen fordítva, fotonokat alakítanak tömeggé: m = E0/c2 .
Bár a tömeg és az energia közti kapcsolat nem volt új, Einstein volt az első, aki 1905-ben helyesen felállította képletével a kapcsolatot. Ez az információ vezetett a nukleáris reaktorok és az atombomba létrehozásához.
Ha egy 1 kilogramm arany elég energiát nyel el hogy 10 °C-ra felmelegedjen, az arany tömege nő, de csak nagyon kicsit, 1,000000000000014 kg lesz a tömege és ha kisugározza ugyanazt a mennyiségű hőt és lehűl, a tömege visszacsökken ugyanazzal a mennyiséggel. A rendszer teljes energiája ugyanannyi marad, semmi energia nem jön létre vagy semmisül meg.
Egy kis mennyiségű tömeg hatalmas mennyiségű energiát tartalmaz, sokkal többet, mint amennyi felszabadul a hagyományos kémiai reakciókban. Például 378 liter gázolaj égésekor kb. 132 millió joule energia keletkzik, de ha a teljes tömeget közvetlenül energiává alakítjuk, akkor 2 milliárdszor annyi, azaz 270 000.000.000.000.000 joule energia szabadul fel.
A nukleáris reaktorok és a nukleáris bombák a maghasadás vagy a magfúzió elvén működnek, az előbbinél széthasítják az utóbbinál egymásnak ütköztetik az atomokat. Maghasadással működik at atombomba, magfúzióval a hidrogénbomba Ezek a nukleáris reakciók azonban nem alakítják át a teljes tömeget energiává.