Az Egyesült Államok közép-nyugati részén kanyargó Green River folyó tárja fel azt az eocén időszaki (55 és 34 millió év között), fosszíliákban rendkívül gazdag üledékes rétegsort, amit a geológusok és az őslénytankutatók a folyó után csak Green River formációként emlegetnek.
A Wyoming, Colorado és Utah államok határterületeit érintő formáció üledékei tavi környezetben rakódtak le, 53 és 48,5 millió éve, az úgynevezett eocén klímaoptimum idején.
56 millió éve, alig néhány ezer év alatt hirtelen +5 Celsius fokkal emelkedett a Föld amúgy is meleg átlaghőmérséklete.
A korai eocénben az intenzív felmelegedés miatt a forróégöv határai jelentősen eltolódtak a magasabb szélességi körök irányába;
trópusi esőerdők borították a mai Európa területét, és a pálmahatár egészen Dél-Skandináviáig terjedt ki,
de Alaszkában valamint Grönlandon is meleg, szubtrópusi éghajlat uralkodott, a sarki pólusok pedig jégmentesek voltak.
A meleg éghajlat különösen kedvezett az intenzív mészkőképződésnek.
Az eocén időszakban az észak-amerikai kontinens többé-kevésbé már a mai formáját vette fel, a jelenlegi közép-nyugati területeken kisebb-nagyobb trópusi tavak ékelődtek a hegyláncok közé.
A Green River formáció rendkívül finom és nagy mésztartalmú mészköve ekkor, az eocén klímaoptimum idején limnikus, tavi körülmények között rakódott le a forró trópusi éghajlaton.
A Green River formáció rendkívül gazdag ősmaradvány-együttese már régóta ismert a szakemberek körében.
Az egykori, jól átvilágított meleg vízben valósággal burjánzott az élet,
rengeteg csontos, valamint két porcoshal-féle (édesvízi ráják) kitűnő állapotban megőrződött fosszíliái ismertek a Green River formáció üledékeiből, ahol az egykori tóparti erdei környezet miatt, szárazföldi növények és állatok, kisemlősök valamint madarak kövületeit is előkerültek már.
Az innen származó kora eocén kövületek világszerte a természettudományi múzeumok látványos kiállítási darabjai, illetve fontos kutatási tárgyai.
A japán Katsuyama Múzeum gyűjteményében pihent az a tudományos feldolgozásra eddig még nem került mészkőlap, amelyen egy egész halraj, a kihalt Erismatopterus levatus faj 256 egyedét azonosították.
Az apró halakat éppen úszás közben érte a hirtelen jött végzet,
aminek köszönhetően úgy fosszilizálódtak, mint egy kimerevített filmkocka.
Eddig még nem volt ismert olyan fosszilis lelet együttes, amely egy mozgásban lévő halrajt őrzött volna meg, ebben áll a lelet rendkívüli jelentősége.
Nobuaki Mizumoto, aki az Arizonai Állami Egyetem viselkedésbiológusa, és a lelet felfedezője elmondta, a fosszilis raj vizsgálata azt mutatja, hogy 50 millió éve ugyanolyan viselkedésbiológiai szabályszerűségek érvényesülhettek a rajhalak között, mint jelenkori társaiknál.
A földtörténeti múltban élt fajok etológiája (viselkedésbiológiája) rendkívül nehezen, és többnyire csak közvetett módon tanulmányozható.
A Green River formációból származó eocén halraj a ritka kivétel, hiszen itt egy egész csoport pusztult el egyszerre, és mozgásban. A különleges lelet felveti azt a kérdést is, hogyan fosszilizálódhatott egyszerre ekkora tömegű eleven rajhal.
A szakértői vizsgálatok szerint a hirtelen és egyszerre történt pusztulás legvalószínűbb oka egy parti, viszonylag magasabb homokdűne beomlása lehetett,
ami azonnal betemette a gyanútlan állatokat.
A kutatásról készített tanulmány a Proceedings of the Royal Society B. szaklapban jelent meg, május 29-én.