A mérgesgáz-támadásról szóló hivatalos jelentést vasárnap Macuno Szeija japán történész ismertette. Az 1939-ben bevetett egyik gáz felhólyagosította a bőrt és a nyálkahártyát, a másik pedig tüsszentést idézett elő, és óriási fájdalmat okozott a légzőszervekben.
Macuno elmondta: először került elő olyan japán jelentés,
amelyben maga a japán hadsereg részletezi a mérgező gáz bevetését.
A szigetország vereségével végződött második világháború végnapjaiban a japán hadsereg szisztematikusan igyekezett minden, a háborús bűncselekményeket bizonyító dokumentumot megsemmisíteni.
A most bemutatott jelentést feltehetően a hadsereg egyik tagja őrizhette meg.
„Annak feltárása, hogy mi történt a kínai-japán háborúban a csatamezőn, csak a jéghegy csúcsa. Ki kell derítenünk az igazságot, hogy tanulhassunk belőle, és a tragikus történelem többé ne ismétlődhessen meg” – hangsúlyozta Macuno.
A fennmaradt dokumentum mintegy száz oldalon számol be a második világégés egyik külön epizódjának számító japán-kínai háborúról, részletesen tartalmazza a bombázásról szóló feljegyzéseket, a gáztámadásra kiadott parancsot, valamint az 1939 júliusában Sanhszi tartományban lezajlott ütközet stratégiáját.
A dokumentum rögzíti, hogy az ütközetről kidolgozott tervek szerint „sárga” jelzésű töltettel lőtték ki a hólyagosító, és „piros” töltettel a tüsszögést okozó gázt.
A július 6-i összecsapásban a japán hadsereg 31 „vörös” gránátot lőtt ki a géppuskával felszerelt kínaiakra. Július 17-én 60 „vörös” és 28 „sárga” töltetet használtak fel, másnap pedig 140 „pirosat”, illetve 20 „sárgát”.
A dokumentumban foglaltak szerint a „vörös” gránátok bevetését szükségszerűnek vélték a japán hadseregben
a kínai állások felbomlasztására, és a „sárga” gránátokat pedig „különösen hatékonynak” minősítették.
A hadsereg vezetése a vegyi fegyver bevetésekor tisztában volt azzal, hogy ezzel megsértik a nemzetközi egyezményeket. Valószínűleg azért alkalmazták először mélyen a hegyek között, hogy nehezebb legyen felfedezni – magyarázta a történész.
A vegyi fegyverek háborús használatát az 1907-es hágai egyezmény tiltotta meg,
amelyet Japán is ratifikált. Ennek ellenére, az első világháború idején először a németek, majd az antanthatalmak is bevetették a nyugati fronton a vegyi fegyvereket.
A második világháború idején egyetlen hadviselő fél sem nyúlt ehhez a különösen kegyetlen harci eszközhöz, kivéve Japánt, legalábbis a mostani új felfedezés szerint.
Annak ellenére, hogy a náci Németországban egy rovarirtó szerekkel végzett korábbi kísérlet eredményeként a hadsereg titkos laboratóriumaiban 1936 után kifejlesztették a tabun nevű rendkívül erős ideggázt,
Adolf Hitler sohasem engedélyezte e fegyver bevetését.
Hitler, az első világháborús őrvezető, maga is súlyosan megsérült egy gáztámadásban a nyugati fronton, és olyan erős volt ennek az emléke a náci diktátorban, hogy még az összeomlás végnapjaiban sem járult hozzá a vegyi fegyver bevetéséhez, a szövetségesek megtorlásától tartva.
(Forrás: MTI/Kyodo)