Bár a stresszt és a szorongást általában kártékony dolgoknak tartjuk, pszichológusok arra hívják fel a figyelmet, hogy csak egy bizonyos szint fölött ártanak az egészségnek, eredendően viszont elkerülhetetlenek és a mindennapi életünk szempontjából is nélkülözhetetlenek.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság éves közgyűlésén elhangzott előadás azt hangsúlyozza, hogy a megfelelő mennyiségű stressz és szorongás nem ártalmas, hanem éppen hogy segít bennünket feladataink megoldásában.
Azt várni pedig, hogy életünk minden percében boldogok és kisimultak legyünk, biztos recept a csalódottsághoz. „Sok amerikai manapság azon stresszel, hogy vajon túl sokat stresszel-e, és szorong a szorongástól.
És sajnos igaz, hogy sokan csak akkor fordulnak szakemberhez,
amikor a stressz és a szorongás már egészségtelen mértéket öltött
– fejtette ki előadásában Lisa Damour magánpszichológus, aki a The New York Times rendszeres kolumnistájaként és a „Nyomás alatt: a stressz és a szorongás járványos terjedése a lányok között" című könyv szerzőjeként is ismert.
Stressz általában akkor lép fel, amikor az emberek a képességeik határán teljesítenek: vagy magukat kényszerítik, vagy a körülmények által kényszerülnek olyan helyzetbe, amely kívül esik a számukra megszokott komfortzónán – magyarázza Damour. Fontos megértenünk – teszi hozzá –, hogy kellemes és kellemetlen események egyaránt kiválthatnak stresszt.
Stresszes helyzet, ha az embert kirúgják a munkahelyéről, de az is, amikor az újdonsült szülők először hazaviszik a babájukat.
„Pszichológusként lényeges feladatunk, hogy minél szélesebb közönséggel megosszuk a stresszel kapcsolatos tudásunkat: azt, hogy a stressz normálisan is ott van a mindennapjainkban, hogy a határaink feszegetése fejleszti a képességeinket, és a stressz mérsékelt szintje termékenyítőleg hat ránk, ami átlag fölötti ellenállóképességet biztosít nekünk a leküzdendő nehézségekkel szemben" – foglalta össze a szakember.
Damour szerint a szorongáshoz is túlzottan negatív asszociációk tapadnak. „Amint az minden pszichológus előtt ismeretes, a szorongás az az evolúció során kifejlődött riasztórendszerünk, amely mind külső, mind belső fenyegetés esetén aktiválódik.
Külső veszély lehet például a szomszéd sávban hirtelen felénk sodródó autó, belső pedig mondjuk az, amikor egy munkát az utolsó pillanatig halogattunk,
és egyszer csak ráébredünk, hogy mindjárt a körmünkre ég.
" Ha a szorongásra úgy tekintünk, mint ami olykor segít és megvéd bennünket, egész jól a hasznunkra fordíthatjuk. Damour például a praxisában megforduló tinédzsereknek gyakran szokta javasolni: ügyeljenek, ha egy bulin egyszerre csak stresszesen kezdik érezni magukat, mert az idegeik valószínűleg arra próbálják őket figyelmeztetni, hogy itt valami gond van.
„Hasonlóképp, ha egy kliensem arról panaszkodik, hogy szorong egy közelgő vizsga miatt, amire még készülnie kell, sietek megnyugtatni, hogy ez épp a megfelelő reakció az adott helyzetben, és amint nekifog a tanulásnak, máris jobban fogja magát érezni."
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a stressz és a szorongás ne lehetne ártalmas.
A stressz már betegesnek számít, ha krónikussá válik – ha állandóan fennáll, és nincs belőle kiút –, vagy ha traumatikus a betegre nézve, vagyis pszichológiailag összeroppan a súlya alatt.
Más szavakkal: a stressz akkor kártékony, ha túlmegy azon az észszerű szinten, amit valaki még eltűrni képes,
és amiből pszichésen építkezni tud – magyarázza Damour. – A szorongás pedig akkor válik betegessé, amikor a riasztás oktalan és értelmetlen.
Előfordul, hogy valaki folytonosan, bármiféle megfogható ok nélkül szorong.
Máskor a riadókészültség teljesen aránytalan a fenyegetés nagyságához mérve, például amikor egy diák pánikrohamot kap egy szimpla röpdolgozattól."
Damour hangsúlyozza: a kezeletlen stressz és szorongás nemcsak folytonos gyötrelmet okoz a betegnek, de egy sor más pszichológiai és szomatikus panasz,
így a depresszió és a keringési betegségek kockázatát is fokozza.
„Ha valaki úgy érzi, hogy a stressz legyűri, próbáljon meg tenni ellene, amennyire csak lehetséges, és/vagy forduljon képzett szakemberhez, aki útmutatást nyújt a stresszel való megbirkózási stratégiák elsajátításához – javasolja a pszichológusnő.
– A szorongással való megbirkózáshoz egyeseknek beválnak azok a munkafüzetek, amelyek segítenek az irracionális gondolatok felgöngyölítésében és lebontásában.
Ha viszont ez a megközelítés nem szimpatikus vagy nem hoz eredményt, fel kell keresni egy szakembert.
Az utóbbi években divatossá vált, 'mindfulness' néven összefoglalt technikák is hatékonyak lehetnek a stressz és a szorongás bizonyos eseteiben."
Az előadó egyúttal arra kérte szakmabéliekből álló hallgatóságát, hogy vállaljanak aktív szerepet az úgynevezett 'boldogságipar' üzenetkampányának ellensúlyozásában. Damour elsősorban azokra a wellness-vállakozásokra gondolt, amelyek azt próbálják meg eladni az embereknek,
hogy az a normális, ha életünk nagy részét nyugalomban és ellazultságban töltjük.
„A pszichológusok feladata az, hogy árnyaltabb képet fessenek az emberi kalandról. Természetesen mi is azon vagyunk, hogy támogassuk az emberek jólétét, de szeretnénk őket arra figyelmeztetni, hogy ne várjanak el az élettől szinte örökös boldogságot.
Ez ugyanis veszélyes eszmény, amely nemcsak felesleges, de elérhetetlen is
– szögezte le. – Ha valaki abban a tévképzetben leledzik, hogy az életnek megállás nélküli kéjutazásnak kellene lennie, a valódi mindennapokat meglehetősen nyomorúságosnak fogja érzékelni."