A kettőtől akár több száz főig terjedő csapatok előszeretettel keresik fel a bő táplálékforrást nyújtó helyeket. Kevesen tudják, de a frissen szántott föld is táplálékban nagyon gazdag közeg. Az eke által mélyen kiforgatott föld terített asztallá változik, a felszín alatt eddig megbújó állatokra ezután halálos veszély leselkedik. Kiszántott rágcsálók: pockok, egerek, hörcsögök keresik ilyenkor a menekülő utat.
A gép által a növényzetről felzavart szöcskék, sáskák is kiváló, energiában gazdag élelemként szolgálhatnak. A földben élő kétéltű- és hüllőállománynak is van félnivalója.
A gólya rendkívül vegyes táplálkozású csúcsragadozó előszeretettel fogyaszt a békákon kívül siklófajokat is és természetesen a nagyobb méretű gilisztákat sem veti meg. A több ezer kilométeres, Száhel övezeten átívelő vándorút előtt minden lehetséges energiaforrás értékes lehet.
A művelést végző mezőgazdasági jármű közelében a madarak nagyobb bátorsággal mozognak, ugyanis a jármű nem mutatja a benne ülő ember karakteres jegyeit. Amíg a traktoros ki nem száll, addig a madarak maradnak és nagyon kitartóan gyűjtögetnek. Amint a vezető kiszáll, a madarak azonnal felriadnak.
Ez esetben is érdemes figyelni, mert az ilyen felköröző fehér gólyák sokszor odavonzanak más hasonló méretű de kevésbé gyakori madárfajokat. A ritka fekete gólya és sok esetben például parlagi sas is gyakran felkering velük.
Amint a vezető visszaül a járműbe, a madarak lassan visszaérkeznek és folytatják a táplálkozást, a már jóllakott egyedek pedig kisebb csoportokban pihennek, tollászkodnak.
Első ránézésre furcsának tűnik, hogy az extenzív földművelésnek van olyan munkafázisa, ami hasznot hozhat fokozottan védett hazai madárfajunk egyedei számára vonulási időszakban, igaz hogy a dicséret a leleményességért a gólyákat illeti. Azt pedig soha ne felejtsük: ahol száz gólya jól lakik, ott a barázdabillegető sem marad éhesen.
Szerző: Morvai Szilárd