A furcsa és vicces külsejű fajt 1910-ben jegyezték le először a Ho Si Minh-várostól nagyjából 450 kilométerre északkeletre lévő Nha Trang közelében talált példányok alapján. A Vietnam és Laosz közötti határ menti terület a világ egyik leggazdagabb biodiverzitású területe.
A Nature Ecology and Evolution tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint azonban az utolsó hivatalos észlelés 1990-ben volt, a szakértők azóta azt feltételezték, hogy
a vadászat és az élőhelyek elvesztése a kihalás szélére sodorta a fajt.
A kutatók attól tartottak, hogy a faj egyszerűen eltűnt a Föld színéről, ami egyre valószínűbbnek tűnt az évek elteltével. An Nguyen vietnami biológust, a Global Wildlife Conservation állatvédő szervezet munkatársát és a berlini Leibniz Kutatóintézet (Leibniz-IZW) doktoranduszát azonban
évek óta foglalkoztatta a gondolat, hogy a vietnami kancsil talán még mindig ott rejtőzik a vadonban.
A biológus Andrew Tilkerrel és több, más kollégájával a helyiekkel együttműködve vette számba az elmúlt évek állítólagos észleléseit. Beszéltek a vietnámi Nagy-Annamiták Ökorégió és Laosz környékén élőkkel is, akik azt állították, hogy a közelmúltban is látták az állatot.
A falusiak által adott leírások elég meggyőzőek voltak ahhoz, hogy a szakemberek több mint 30 mozgásérzékelős kamerát helyezzenek ki Vietnam északnyugati dzsungelében, Nha Trang körzetében.
Fogalmunk sem volt, hogy mire számíthatunk, ezért lepődtünk meg annyira, mert az eredmények elképesztőek voltak
– idézte fel Nguyen. – Majd kiugrottam a bőrömből, amikor ellenőriztük a kameracsapdákat és megláttuk az ezüstfoltos kancsilt, amely eddig látszólag csak a képzeletünk részeként létezett.
A kutatók ugyanakkor megjegyezték, hogy bár „viszonylag könnyen sikerült a nyomára bukkanni, ez korántsem jelenti azt, hogy a fajt nem fenyegeti a kihalás".
A legrosszabb esetben csak néhány egyed tud fennmaradni a térségben.
Hat hónapnyi kamerás megfigyelés után a kutatók több mint 200 alkalommal erősítették meg, hogy a kancsil él és virul, ami megerősítette a helyiek állítását, miszerint a faj soha nem pusztult ki.
A tömeges kihalások korában egy elveszettnek hitt faj fennmaradásának megerősítése ritka második esélyt kínál a biodiverzitás megőrzésére
– írják a kutatók. – Miután Délkelet-Ázsiában óriási nyomás nehezedik az erdőkre az egyre növekvő népesség és a beruházások miatt, ezért a környezetvédelem terén muszáj előre gondolkodni.
Hozzátették: valószínűleg az orvvadászat a legfontosabb kérdés, így a csapdák csökkentése az első és kritikus lépés annak biztosítása érdekében, hogy ne veszítsük el újra ezeket a fajokat.