A sydney-i Új-Dél-Wales-i Egyetem (University of New South Wales, UNSW) kvantummérnökei a Nature Communications-ben írják le, miként hoztak létre mesterséges atomokat szilícium „kvantumpöttyökben". A kvantumáramkör parányi régióiban csapdába ejtett elektronok a kvantuminformáció alapegységeként, vagyis kvantumbitekként működtethetők.
A kutatócsoport vezetője, Andrew Dzurak elmagyarázta: a valódi atomokkal ellentétben a mesterséges atomnak nincs atommagja, az elektronok itt a kvantumpötty középpontja körül szerveződnek elektronhéjakba.
„A mesterséges atomok létrehozásának gondolata nem újkeletű;
elméleti alapon már az 1930-as években felvetették,
és a lehetőséget kísérletesen az 1990-es években bizonyították is, igaz, nem szilícium alapon. Az első, kezdetleges szilíciumalapú változatot mi hoztuk létre 2013-ban – ismertette a professzor, aki az UNSW-n belül működő Australian National Fabrication Facility igazgatója.
– A friss eredményeinkből az izgat minket a leginkább, hogy a nagyobb számú elektront tartalmazó mesterséges atomok sokkal stabilabb kvantumbiteket alkotnak, mint amilyet korábban lehetségesnek gondoltunk, s ez azt jelenti,
hogy megbízhatóan alkalmazhatók a kvantumszámítógépekben végzett műveletek céljára.
Ez azért lényeges, mert az egyetlen elektronon alapuló kvantumbitek nagyon megbízhatatlanul tudnak viselkedni."
Dzurak az általuk létrehozott különféle mesterséges atomok gyűjteményére úgy tekint, mint egyfajta alternatív periódusos rendszerre, ami a professzor szerint pont stílusos is, hiszen az úttörő munka évében, 2019-ben ünnepelhettük a Periódusos Rendszer Nemzetközi Évét.
„Középiskolai kémia óráira visszagondolva bizonyára mindenki emlékszik a falon lógó poros táblázatra, amely az összes ismert elemet az általuk birtokolt elektronok száma szerint rendszerezte. Kezdődött a hidrogénnel, egy elektron; aztán jött a hélium, két elektron, majd a lítium, három elektron, és így tovább. Valószínűleg az is rémlik, hogy amint nő az atomok tömege, és egyre több elektront tartalmaznak,
ezek az elektronok pályáknak nevezett energiaszintekbe rendeződnek,
és a pályák elektronhéjakat alkotnak – idézi fel számunkra az alapokat Dzurak.
– Nos, úgy tűnik, hogy amikor egy kvantumáramkörben mesterséges atomokat hozunk létre, azok is ugyanilyen jól szervezett és megjósolható elektronhéjakkal rendelkeznek, mint természetes párjaik a periódusos rendszerben."
Dzurak és munkatársai az UNSW Elektromérnöki Tanszékén – köztük Ross Leon PhD-hallgatóval, a cikk vezető szerzőjével, és az eredmények elméleti értelmezéséért felelős Dr. Andre Saraivával – egy szilíciumalapú kvantumeszközt konfiguráltak oly módon, hogy vizsgálni tudják benne a mesterséges atomok elektronjainak stabilitását.
Egy fém felületű kapuelektród segítségével feszültség alá helyezték a szilíciumot,
hogy onnan a mobilizálható elektronokat egy kvantumpötty – egy elképzelhetetlenül apró, mindössze 10 nanométeres átmérőjű pont – köré vonzzák.
„A feszültség lassú emelésével újabb és újabb elektronokat húztunk be, egyiket a másik után. Így építettük ki fokozatosan a kvantumpöttyben a mesterséges atomot – ismertette Saraiva. – Egy valódi atom közepén ott ül a pozitív töltésű atommag, és körülötte háromdimenziós pályákba szerveződnek az elektronok.
A mi esetünkben az atommag helyett a pozitív töltés a kapuelektródból ered,
amelyet a szilíciumtól egy szilícium-oxid szigetelő réteg választ el.
Az elektronok ez alatt a réteg alatt lebegve formálnak pályákat a kvantumpötty körül, amelyek – szemben az igazi atom gömbszerű elrendeződésével – egy lapos korongba szerveződnek."
A kísérleteket végző Leon elmondta: mindannyian arra voltak kíváncsiak, mi történik, amikor a beérkező elektron egy új, külső elektronhéjat kezd kiépíteni.
A periódusos rendszerben azok az elemek, amelyeknek egyetlen elektron alkotja a külső héjukat, a bal szélen, az első főcsoportban találhatók: a hidrogén, majd a lítium, a nátrium, a kálium és a többi.
„Amikor létrehozzuk a hidrogén, a lítium vagy a nátrium mesterséges megfelelőjét a kvantumpöttyben, lényegében azt a magányos elektront használjuk kvantumbitnek – tisztázta a kutató.
– Mostanáig a szilícium eszközök atomi szintű tökéletlenségei megzavarták a kvantumbitek működését,
ami megbízhatatlan és hibás viselkedést eredményezett. Most viszont azt látjuk, hogy a belső héjak elektronjai egyfajta támpontot nyújtanak a kvantumpötty tökéletlen felszínén: kisimítják a dolgokat, és stabilitást kölcsönöznek a külső héj elektronjának."
A szilíciumalapú kvantumszámítógépek megvalósulásának egyik alapvető kritériuma, hogy az elektronokat stabilan tartsuk, és viselkedésüket ellenőrzés alá vonjuk.
Ellentétben a klasszikus bitekkel, amelyek mindenkor vagy 0, vagy 1 állapotban vannak, a kvantumbitek egyszerre felvehetik mindkét értéket.
Ez lehetővé teszi, hogy a kvantumszámítógép egyszerre, és ne egymás után végezze a számításokat,
ahogyan a hagyományos számítógép tenné. Ráadásul a kvantumszámítógép műveleti kapacitása a rendelkezésre álló kvantumbitek számának növekedésével exponenciálisan nő.
„A kvantumbitek esetében az elektronok spinje hordozza az információt – magyarázza Dzurak. – A spin egy kvantummechanikai tulajdonság. Az elektront úgy képzelhetjük, mintha parányi forgó mágnes lenne, amelynek északi pólusa a perdület iránya szerint lefelé vagy felfelé mutat.
Ez a két lehetséges állapot felel meg az 1-nek és 0-nak.
Amikor az elektronok a valódi atomokban vagy a mi mesterséges atomjainkban teljes, lezárt elektronhéjat alkotnak, pólusaik úgy szerveződnek ellentétes irányokba, hogy a teljes rendszer eredő spinje zérus.
Ebben az állapotban nem használhatók kvantumbitnek. De ha hozzáadunk a rendszerhez még egy elektront, amely egy új héjat kezd kiépíteni,
akkor ennek a párosítatlan elektronnak lesz spinje, így újból alkalmas kvantumbitnek.
A mostani munkánkban azt mutattuk meg, hogy a mesterséges atomjaink külső héján található elektronok spinjét képesek vagyunk irányítani, így azok megbízható és stabil kvantumbitként viselkednek.
Ez fontos, mert így mostantól sokkal kevésbé sérülékeny kvantumbitekkel dolgozhatunk. Egy magányos elektron nagyon esendő, míg egy 5 vagy 13 elektront tartalmazó mesterséges atom már jóval robusztusabb."
Dzurak és csapata 2015-ben világelsőként mutatta be a kvantumlogika működését két szilíciumalapú kvantumbittel, és megjelentették egy teljes kvantumchip-architektúra terveit. Az általuk megálmodott kvantumchip gyártása ugyanazt a CMOS technológiát igényli,
amellyel a valamennyi modern számítógép lelkét adó hagyományos szilíciumchipek készülnek.
„A CMOS technológia bevonásával lényegesen lerövidíthető a kvantumbitek millióit tartalmazó kvantumszámítógépek fejlesztési ideje – hangsúlyozta a professzor. – E számítógépek olyan globális jelentőségű feladatokat tudnak majd kezelni, mint az új gyógyszermolekulák vagy az energiafelhasználást csökkentő új kémiai katalizátorok tervezése."
Mostani munkájuk folytatásaként a UNSW kutatói azt fogják vizsgálni, hogyan alkalmazhatók a kémiai kötés szabályai a mesterséges atomokra,
hogy egész mesterséges molekulákat alkothassanak.
Ezekből aztán olyan több kvantumbites logikai kapukat építhetnek majd fel, amelyek elengedhetetlenek a nagyobb léptékű szilícium kvantumszámítógépek kivitelezéséhez.