„Ami a külügyek vitelét illeti, Mazarin, Talleyrand, Metternich szívesen üdvözölnék a társaságukban, ha létezne egy másik világ, amelyet a bolsevikok megengedhetnek maguknak."
(Sir Winston Churchill, Molotovról)
A sztálini időszak egyik legjellegzetesebb figurája, Molotov, százharminc éve, 1890. március 9-én a közép-oroszországi Kukarka (ma Szovjetszk) városkában született Vjacseszlav Szkrjabin néven, egy bolti eladó hatodik gyermekeként.
Egyes források szerint Alekszandr Szkrjabin zeneszerző és zongoraművész unokaöccse volt, akit Muszorgszkij után az orosz zeneirodalom egyik legtehetségesebb képviselőjének tartanak.
A kazanyi reáltanodában ismerkedett meg a marxizmussal. Tizenhat évesen, 1906-ban belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Pártba, ahol hamarosan a párton belüli radikális,
Lenin vezette irányzathoz csatlakozott.
Ekkor vette fel a Molotov mozgalmi nevet, ami a „proletariátus öklére" utaló molot (kalapács, pöröly) szóból származik.
1909-ben tartóztatták le először államellenes izgatás és felforgatás vádjával. Kétéves vologdai száműzetés után Molotov a szentpétervári műszaki egyetemre iratkozott be.
Molotov hivatásos forradalmárként tekintett magára, és 1911-től részt vett az illegális bolsevik pártlap, a Pravda szerkesztésében,
amelynek Joszif Visszarionovics Sztálin volt a főszerkesztője.
Molotov még az első világháború kitörése előtt, 1913-ban Moszkvába költözött, ahol ismét letartóztatták, de ezúttal már Szibériába, Irkutszkba száműzték.
1915-ben megszökött a szibériai számüzetésből, és Péterváron bujkált.
Molotov azon kevés bolsevikek egyike volt, akik az 1917 februári forradalom kitörésekor Oroszország akkori fővárosban tartózkodtak.
Molotov irányítása alatt a bolsevik pártlap, a Pravda az 1917-es februári forradalom után megalakult polgári demokrata Kerenszkij-kabinet egyik legkeményebb szélsőbaloldali támadója lett, és folyamatosan izgatott az ideiglenes kormány ellen.
Molotov ezekben a hónapokban vált Sztálin rendíthetetlen hívévé és pártfogoltjává,
aki mint a Szentpétervári Szovjet tagja, aktívan részt vett az októberi bolsevik hatalomátvétel előkészítésében.
A bolsevikok győzelme után gyorsan ívelt fel a párton belüli karrierje .1918-tól Ukrajnába küldték a polgárháborús frontra, ahol 1920-ban az Ukrán Bolsevik Párt Központi Bizottságának titkára lett. Ukrajnából Lenin hívására tért vissza Moszkvába, 1921 márciusában.
A bolsevik párt feje Molotovot megtette a Központi Bizottság titkárának, és megbízta a párt titkárságának vezetésével.
Lenin később viszont már hevesen bírálni kezdte Molotov "szégyenletes bürokratizmusát", Lev Trockij pedig a "megtestesült középszerként" gúnyolta, pedig
Molotov látszólagosan fantáziátlan pedantériája igen éles elmével, kiváló helyzetfelismerő és szervezőképességgel párosult.
Molotov igazi szürke eminenciásként nem exponálta magát a bolsevik párt nyilvánossága előtt, feltűnés nélkül dolgozott, a kulisszák mögött, rendkívüli hatékonysággal.
Nem csak a munkában, hanem a megjelenésében is igen pedánsnak számított:
ő volt az egyetlen bolsevik vezető, aki mindig elegáns öltönyben, nyakkendőben járt.
A Lenin 1924-ben bekövetkezett halála utáni belharcokban Trockijjal, Zinovjevvel, Buharinnal valamint a többi "elhajlóval" szemben a pártfőtitkárrá előlépett Sztálint támogatta.
Trockij tévedett, amikor alábecsülte Molotov képességeit,
aki a pártközpont sztálinista magjának lett a vezető alakja, és ezért nem is maradt el a jutalma: 1926-ban Sztálin patronálásával a legfelsőbb pártvezetés, a Politikai Bizottság tagja lett.
Az ekkor már de facto Sztálin helyettesének számító Molotov
1930. december 19-én a Népbiztosok Tanácsának elnökévé, azaz a Szovjetunió kormányfőjévé lépett elő.
Tizenegy évig tartó hivatali ideje alatt a sztálinista diktatúra fanatikus és kegyetlen kiszolgálójának bizonyult, aki a "célszerűség" jegyében minden eszközt bevethetőnek tartott az „osztályellenség" ellen.
Molotovnak aktív szerepe volt a mezőgazdaság felülről elrendelt kényszerkollektivizálásában. Ezen a téren a Népbiztosok Tanácsának elnökeként
ő képviselte a legkíméletlenebbül Sztálin zéró-tolerancia elvét:
a kollektivizálással szembeszálló parasztok ellenállását a legnagyobb kegyetlenséggel elfojtotta, és a kulákoknak nevezett paraszttulajdonosok millióit deportáltatta a hírhedt szovjet munkatáborokba, ahol nagy részük meghalt.
Ő írta alá az állami tulajdon védelméről szóló drákói szigorúságú törvényt azok ellen a parasztok és fiatalkorú gyerekeik ellen, akik a nagy ínségben az aratás után a földeken maradt gabonát összegyűjtögették, amiért halálbüntetés járt.
Molotovot az akkori pártvezetés más tagjaival együtt súlyos és személyes felelősség terheli
az 1930-as évek első felében bekövetkezett nagy ukrajnai éhínség, a holodomor kialakulásáért, amiben még a legóvatosabb becslések szerint is legkevesebb 3,5 millió ember vesztette életét. (Más források 7,5 millióra teszik az ukrajnai éhínség áldozatainak számát.)
Molotov egy ideig személyesen vezette Ukrajnában a Gabonabegyűjtési Bizottságot, amely komoly szerepet játszott a sok millió áldozatot követelő ukrajnai éhínség kialakulásában.
Molotovnak ugyancsak tevékeny szerepe volt az erőltetett iparosítást előíró első ötéves tervben, továbbá az 1930-as évek nagy tisztogatásai idején a pártellenzék vezetőit kiiktató koncepciós perekben, a tömeges kivégzésekben, és abban, hogy milliók kerültek a gulágra.
A Sztálin parancsára 1934-ben elkezdett tisztogatási akció, a tömeges deportálások és kivégzések 1935-ben, illetve 1936-ban egyre nagyobb méreteket öltöttek,
és 1937-1938-ban érték el a csúcspontjukat.
Sztálin cinikusan megkövetelte Molotovtól (és más politikai bizottsági tagoktól is), hogy ők írják alá azoknak a prominens párttagoknak a halálos ítéleteit, akiket a diktátor parancsára ítéltek halálra. Molotov Sztálin e „kéréseit" mindig és mindenféle skrupulus nélkül teljesítette is.
Amikor Sztálin a Harmadik Birodalom fenyegető felemelkedése miatt a náci Németországgal fenntartott kapcsolatok látványos javítása mellett döntött, 1939 májusában leváltotta a külügy éléről a tapasztalt, több nyelven beszélő és széles látókörű diplomatát, Makszim Litvinovot,
mivel a külügyi népbiztos zsidó származása miatt nem lett volna szalonképes tárgyalópartner Adolf Hitler számára.
Sztálin Litvinov helyett a kormányfői hivatalt viselő Molotovot neveztette ki új külügyi népbiztosnak. Molotov viszonylag rövid idő alatt, alig néhány napos előkészület után,
1939. augusztus 23-án Moszkvában meg is kötötte az egész világot megdöbbentő Molotov-Ribbentrop-paktumot,
a német-szovjet megnemtámadási szerződést.
A paktum titkos záradéka Európa keleti felét a két nagyhatalom között osztotta fel;
Hitler és Sztálin még Lengyelország szeptember elsejei lerohanása előtt megegyezett az új kelet-európai német-szovjet érdekszférákról.
A külügyi népbiztos neve nem sokkal később ismét bejárta a világsajtót: az 1939-40-es finnországi téli háborúban a szovjet tankok ellen első alkalommal bevetett, gyúlékony anyaggal töltött palackokat
a finn katonák nevezték el Molotov-koktélnak,
a finn polgári célpontok elleni szovjet bombázásokat cinikusan letagadó politikusról.
A Molotov-koktélt a második világháborúban a szovjetek is sikeresen alkalmazták a német, 1956-ban pedig a magyar forradalmárok a szovjet harckocsik ellen.
Amikor Hitler felvetette a Kremlnek, hogy a Szovjetunió is csatlakozzon a náci Németország, Olaszország, valamint a Japán Császárság között létrejött háromhatalmi szövetséghez,
Sztálin 1940 novemberében Molotovot küldte Berlinbe, a részletek megtárgyalására.
E tárgyalások sikertelensége után határozta el Hitler, hogy a következő évben megtámadja a Szovjetuniót.
A Szovjetunió elleni elindított német offenzíva, a Barbarossa hadművelet kezdő napján, 1941. június 22-én a támadás hírétől sokkos állapotba került és a nyilvánosság elől két hétre eltűnő Sztálin helyett Molotov jelentette be a kitört háborút.
Amikor német nyomásra Bárdossy László miniszterelnök 1941. június 23-án megszakította Moszkvával a diplomáciai kapcsolatokat, Molotov magához kérette Kristóffy követet, akivel bizalmasan közölte, ha Magyarország katonailag semleges marad a Szovjetunió elleni német hadjáratban, úgy Moszkvának sem lesznek észrevételei a már megtörtént, és Románia terhére megvalósítandó további magyar határrevízióval szemben.
(Bárdossy ezt a bizalmas üzenetet elhallgatta Horthy és kormányának tagjai elől, a kassai incidens után, 1941. június 27-én Magyarország pedig önként belépett a Szovjetunió elleni háborúba.)
1942-ben Molotov írta alá Moszkva képviseletében Londonban a szovjet-brit szövetségi szerződést,
és ott volt Sztálinnal a három szövetséges nagyhatalom 1943. november végi teheráni, az 1945. februári jaltai, valamint az 1945. júliusi potsdami konferenciáján is, amelyeken az Egyesült Államok, Nagy Britannia és a Szovjetunió a háború utáni új rendről, és érdekszférákról állapodott meg.
Amikor 1944. szeptember végén a kilátástalanná vált hadi helyzet miatt Horthy kormányzó Faragho Gábor vezérezredes vezetésével titkos fegyverszüneti tárgyalódelegációt küldött Moszkvába,
a magyar küldöttekkel Molotov tárgyalt,
és ő fogalmazta meg az ideiglenes fegyverszüneti megállapodás feltételeit is.
A szovjet kormány képviseletében Molotov írta alá 1944. október 11-én a Kremlben a szovjet-magyar ideiglenes fegyverszüneti szerződést. Nehéz, tehetséges és kitartó tárgyalópartnernek tartották, aki 1945 után nagy szerepet vállalt a kétpólusú világ létrejöttében.
Jelleméről sokat elárul, hogy amikor az egyre paranoiásabbá váló "Gazda", vagyis Sztálin a háború után őrá, valamint zsidó származású feleségére, Polina Zsemcsuzsinára is gyanakodni kezdett, Molotov azonnal elvált az asszonytól. (Miután a feleség négy év után kiszabadult a fogságból, ismét összeházasodtak.)
1949-ben amikor Sztálin koncepciós pert fontolgatott Molotov ellen, váratlanul elmozdították külügyi népbiztosi posztjáról. Molotov életét csak a diktátor 1953. március 5.-én bekövetkezett halála mentette meg.
Karrierje ezután rövid időre ismét felívelt, megtartotta miniszterelnök-helyettesi posztját és 1956-ig a külügyminiszterséget is visszakapta.
A Kreml falai mögött dúló hatalmi harcokban ezúttal azonban rosszul lavírozott:
amikor Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) első titkára 1956 februárjában az SZKP XX. kongresszusán elmondott titkos beszédében Sztálin bűneiről és személyi kultuszáról beszélt, a magát veszélyben érző Molotov részt vállalt a pártfőtitkár elleni sikertelen puccskísérletben.
Emiatt kegyvesztetté vált, 1957-ben leváltották és Ulánbátorba "száműzték" nagykövetnek, 1960-tól pedig Bécsben, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnél képviselte a Szovjetuniót.
1961-ben egy újabb desztalinizációs hullám idején minden funkciójától megfosztották
és kizárták a pártból, amelyet a sértett és sztálinista nézeteit soha fel nem adó Molotov ezután folyamatosan "revíziósnak" és "opportunistának" bélyegzett.
A múltbeli tetteiért soha semmilyen megbánást sem tanúsító Molotovot a Hruscsov bukását követő konzervatív fordulat után, az 1970-es években,
Leonyid Iljics Brezsnyev főtitkársága idején részlegesen rehabilitálták, és 1984-ben visszavették a pártba.
Vjacseszlav Molotov 96 éves korában, 1986. november 8-án halt meg Moszkvában. Az 1917-es bolsevik hatalomátvétel vezetői közül ő élt legtovább.
(Forrás: MTVA Sajtóadatbank)