A kutatók szerint az Egyesült Államok keleti partvonala mentén a ritka északi simabálnák, míg a nyugati oldalon a kék bálnák esetében növekszik a szerencsétlen találkozások száma. Kalifornia partjainál 2018-ban az előző évekhez képest megháromszorozódott az esetek száma, ami legkevesebb tíz incidenst jelent.
A szakemberek és a természetvédők szerint amikor egy bálna elpusztul egy ütközésben, a tetem gyakran lesüllyed a tengerfenékre és nem sodródik ki a partra,
vagyis a halálos kimenetelű incidensek száma sokkal magasabb a regisztrált eseteknél.
A hajónak ütközés az egyik leggyakoribb baleseti halálok a nagytestű bálnák esetében, csakúgy, mint a halászhálókba gabalyodás.
Természetvédők, tudósok és állatbarátok próbálják elérni a londoni székhelyű Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnél, hogy lépjen fel a bálnák védelmében, ám a sikerhez a hajózási ipar egészével való együttműködésre van szükség.
Tavaly legkevesebb három északi simabálna pusztult el hajóval való összeütközés miatt, ami egy alig 400 egyedet számláló populáció esetében veszélyesen magas arányt jelent.
Mindhárom incidens a Kanada partjainál lévő Szent Lőrinc-öbölben történt. A szakemberek szerint a tengeri emlősök egyre többször keresik fel a területet táplálkozás céljából, miután az új-angliai partoknál emelkedik a vízhőmérséklet.
A kutatók szerint a globális felmelegedés hatására megváltozó óceáni környezet miatt az északi simabálna és néhány másik faj is
egyre gyakrabban elhagyja a hajóforgalomtól távol eső védett övezeteket.
"Amikor egy fő táplálékforrásuk odébbáll, akkor elkezdenek új zsákmányszerző helyek után kutatni" - magyarázta Nick Record, a Maine állambeli East Boothbay-ben működő Bigelow Óceántudományi Laboratórium munkatársa.
A kutatók szerint az Egyesült Államok nyugati partvonala mentén a 2000-es években kezdett növekedni a halálos kimenetelű ütközések kockázata, ahogy a kékbálna-populáció elkezdett egyre északabbra húzódni az Északi-Csendes-óceánban.
(Forrás: MTI)