A németek 1940 júniusában megszállták Franciaországot és számos brit területet. Az ellenséges csapatok a Csatorna-szigetek egyes részeit is elfoglalták. A második világháború alatt az Alderney-szigeten (a Franciaország és az Egyesült Királyság közötti földön található szigetcsoport egy része) kezdték el építeni az egyetlen náci koncentrációs tábort, amely a brit földön épült.
A háború vége után a hivatalos jelentések azonban alábecsülték a tábor szerepét.
Most egy új vizsgálat olyan részleteket tárt fel, amelyek évtizedek óta rejtve maradtak a nyilvánosság előtt. Caroline Sturdy Colls, a Staffordshire-i Egyetem munkatársa és kollégái első alkalommal tárták fel a sylti tábor egyikét; 2010-2017-ig tartó kutatásuk során arra voltak kíváncsiak, hogyan fejlődtek a megszállás alatt.
A brit szigeteken található létesítményeket először politikai foglyok munka- és megsemmisítő táboraként, majd koncentrációs táborként használták
– mutatott rá a szakember a LiveScience online tudományos portálnak adott interjújában.
A tudósok többek között arra jutottak, hogy
az 1942-re felépült táborokban a fogvatartottak keményen dolgoztak, de gyakran bántalmazták és éheztették is őket.
A régészek most elemezték a táborról rendelkezésükre álló adatokat, megvizsgálták a helyszínen található, romos épületeket, LIDAR-felméréseket végeztek, majd régészeti módszerekkel elkészítették a terület háromdimenziós térképét.
Alderny egy Nagy-Britanniához tartozó kis sziget a La Manche-csatornában, a Csatorna-szigetek legészakibb tagja. A sziget körülbelül öt kilométer hosszú és kettő és fél kilométer széles. Az Antiquity tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint az egykori táborban eredetileg 100-200 foglyot tartottak, akiknek mintegy a 20 százaléka már az első évben elhunyt.
Később, 1943-ban már körülbelül ezer embert zsúfoltak a táborba és a foglyok felügyeletét átadták a német SS-Totenkopfverband-egységnek
– magyarázta Caroline Sturdy Colls. – A túlélők vallomása szerint napi 12 órában végeztek nehéz, építési munkálatokat és rendkívül kevés élelmet kaptak.
A most elemzett feljegyzések alapján a táborban kegyetlen körülmények uralkodtak, a kínzások mindennaposnak számítottak egészen 1944-ig, amíg be nem zárták. Az alderney-i táborok azóta is kevéssé ismertek maradtak, mert a háború végén a németek igyekeztek eltüntetni a nyomokat és bizonyítékokat.
A brit kormány csak jóval később, 1981-ben kezdte nyilvánosságra hozni a létesítményre vonatkozó dokumentumokat.
A hivatalos nyilvántartások szerint Syltnél összesen 103 ember halt meg „hibás keringés" vagy „szívelégtelenség" következtében, ám a szakértők szerint a számok ennél jóval magasabbak lehetnek.