A téli hibernációból már március végén előbújtak, május elején pedig megkezdődött egy különleges, magyar „minisárkány" párzási időszaka. Egyre több ilyen, „nászruhát" öltött zöld gyík (Lacerta viridis) hímet láthatunk a természetben, amelyek heves, többnyire ártalmatlan harcot vívnak egymással, bár a küzdelemben a fejük és a nyakuk megsérülhet, de a farkuk is könnyen letörhet.
Ebben a „nászidőszakban" az állatok általában zöld pikkelytakarójának színe minden eddiginél élénkebb színeket ölt, és a hímek feje és torokrésze világos kobaltkékké válik.
Élőhelyét tekintve az egzotikus sárkánygyíkok nagyon távoli rokona nem válogatós: erdőszéleket, 1800 méteres magasságig bezárólag hegyvidéki, sziklás területeket, nedves kaszálókat egyaránt benépesít, de gyakran betér az ember lakta településekre is.
A természetvédelmi szakemberek szerint a színpompás zöld gyík az utóbbi években egyre nagyobb számban jelenik meg a Mecsek lábainál is.
Nem véletlenül: a fákkal vagy bokrokkal tarkított domboldalak a kedvenc élőhelytípusát jelentik, ahol számos ideális helyet találnak mind a táplálkozásra, mind a sütkérezésre.
Magyarország legnagyobb gyíkfajának testhossza akár 40 centiméteres is lehet, amelyből 60 százalékot a fokozatosan elvékonyodó farok tesz ki.