Az oroszlán a bolygó egyik legimpozánsabb és leginkább tiszteletreméltó állata. Nem csoda, hogy szinte folyamatosan megjelenik a vadon élő állatokról szóló dokumentumfilmekben, több élelmiszermárka „arcaként", a királyi címerekben, a sportcsapatok logójában és még a nagy sikerű Disney-filmekben is.
Ez a fajta rajongás azonban szöges ellentétben áll azzal, hogy az afrikai csúcsragadozó egyedszáma évtizedek óta drasztikus mértékben csökken.
A tanulmányok szerint különösen kritikus a helyzet Afrika nyugati és középső részén: ezek a területek feltehetőleg a következő húsz évben elveszítik az oroszlánpopuláció felét, de a keleti oldalon is jelentősen csökken a számuk.
Bár az utóbbi években erősödni látszanak a természetvédelmi erőfeszítések, a kutatók csak most fedezték fel a probléma egyik legfőbb gyökerét.
Néhány szakember szerint ugyanis szinte minden jelenlegi becslés téves az afrikai oroszlánok populációval kapcsolatban.
Alapvetően nem jól számoljuk őket, ezért nem állnak rendelkezésünkre megfelelő adatok
– mondta Alexander Braczkowski, az ausztráliai Queenslandben található Griffith Egyetem Resilient Conservation Laboratory kutatója a The Guardian online kiadásának, aki kollégáival együtt új módszert dolgozott ki az állatok egyedszámának pontosan megállapításához.
Braczkowski és kollégái nem csak kidolgozták, hanem tesztelték is az új módszert. A tudósok egy évig figyelték meg az oroszlánokat egy ugandai vadvédelmi területen, a Queenslandi Egyetem kutatásának részeként. Megállapították, hogy a korábbi becslések szinte teljesen tévesnek bizonyultak: sokkal kevesebb nagymacska él a területen, mint azt a rendelkezésre álló statisztikák mutatták.
Ez egy igazán aggasztó tendencia, ami végzetes lehet a nagymacska számára
– magyarázta Dr. Arjun Gopalaswamy, a vadvilág védelméért dolgozó Wildlife Conservation Society globális programjainak tudományos tanácsadója. – Nagyon fontos lenne az oroszlánpopulációt közvetlenül nyomon követő módszerek használata, ezért sürgetjük a természetvédelmi és kutatóközösségeket, hogy fejezzék be az ad hoc, közvetett méréseket és váltsanak át a megbízhatóbb megoldásokra.
A természetvédelemben dolgozók jelenleg két, bevált módszert használnak: az egyik az oroszlánok nyomainak követését és rögzítését jelenti, míg a másik (az úgynevezett „felhívás-felmérés") során a megfigyelők éjjel egy nagy hangszóróból lejátsszák néhány zsákmányállat vészhívását, majd egyszerűen megszámolják az oroszlánokat, amikor azok kilépnek a sötétségből a könnyen elejthető vacsora reményében. A szakemberek szerint azonban „egyszerűen egyik módszer sem teljesen megbízható".
A korábbi becslések szerint ma összesen mintegy 20-30 ezer oroszlán él, egy körülbelül 2,5 négyzetkilométeres területen, ám az új mérések mást mutatnak. Eszerint csupán 1,7 millió négyzetkilométernyi területen vadásznak ma oroszlánok Afrikában, és kevesebb mint 25 ezer példányuk népesíti be a bolygót.
Emiatt már veszélyeztetettnek is minősítették az ikonikus fajt, mert történelmi állományának mintegy 94 százaléka eltűnt mára.
Braczkowski és kollégái nagyfelbontású kamerákkal és videoberendezéssel felszerelt GPS műszerrel követték nyomon a nagymacskák mozgását Ugandában. Afrika ezen részén az oroszlánoknak az a szokása, hogy a nappalokat a fákon heverészve töltik.
Braczkowski ezt a lehetőséget használta ki ahhoz, hogy közvetlen közeli fényképeket készítsen az oroszlánok „pofaszakálláról", vagyis a bajszáról.
Ahogy mondja, ezeknek a mintázata minden egyes nagymacskánál teljesen egyedi. A módszer alkalmazásával a megfigyelők teljesen biztosak lehetnek abban, hogy nem ugyanazt az állatot számolják meg kétszer.
A kutatók már régóta tudják az oroszlánpopulációkról, hogy az csökkenő tendenciát mutat, de annak mértéke évtizedek óta heves viták tárgya.
A mi méréseink szerint 1994-től valószínűleg legalább a felére csökkent a nagymacskák egyedszáma
– magyarázta Braczkowski, aki Dél-Afrikában nőtt fel. – Véletlenszerűen ugyanazon évben, amikor megjelent a Disney népszerű története, az Oroszlánkirály.
Ahogy arra rámutatott, az afrikai oroszlánok számával kapcsolatos hibás adatok katasztrofális következményekkel járhatnak, ami akadályozhatja a természetvédelmi erőfeszítéseket.
Az új, „pofaszakáll fényképezésen" alapuló módszer egyrészt részletes nyilvántartást biztosít az egyes megfigyelt oroszlánokról, másrészt az impozáns állatok százairól mutat lenyűgöző, közeli fényképeket.
Braczkowski és munkatársai remélik, hogy ezt a megközelítést Afrikában minél szélesebb körben alkalmazzák majd; a kenyai kormány például már teszteli is a módszert.
A szakemberek végül hangsúlyozták, hogy egyre több, olyan tanulmány jelenik meg, amelyek a korábbi módszereknél hathatósabb alternatívákat kínálnak. Azt azonban hozzáteszik, hogy „hiába áll rendelkezésre a technológia, a kamerák és a tudomány: el kell kezdenünk használni azokat".