Egy ismeretterjesztő videókat készítő ausztrál csoport, a Veritasium tagjai látványos kísérlettel szemléltették a labda csavarását, azaz a Magnus-effektus hatását. Kosárlabdákat dobtak le egy magas gátról. Az egyszerűen leejtett labda – a széllökések okozta kisebb kanyarokat leszámítva – úgy esett le, ahogy vártuk: majdnem függőlegesen.
Amikor azonban megpörgetve dobták le a labdát, az messze elrepült a gáttól, és a vízen landolt. A furcsának tűnő repülés oka a Magnus-effektus, mint azt Derek Muller, a Veritasium egyik tagja magyarázza a videóban. Ez a hatás minden levegőben repülő (vagy folyadékban úszó) forgó gömbölyű vagy hengeres tárgy útvonalát befolyásolja. A jelenséget Heinrich Gustav Magnus (1802-1870) német fizikus írta le először 1853-ban.
A jelenség oka, hogy a pörgő, zuhanó labda egyik oldalán a levegő a labda forgásával megegyező irányba áramlik, ezért a labda felé húzódik, és hátrahajlik. A levegő azonban a labda másik oldalán a labda forgásával ellentétes irányban áramlik, így elválik a labdától.
Tudományosabban magyarázva, a két oldal közegének (jelen esetben levegő) áramlási sebessége eltér egymástól. A nagyobb közegsebességű és kisebb sebességű oldal között nyomáskülönbség lép fel, mely az áramlás irányára merőleges felhajtóerőben jelentkezik. Ezért a labda pályája elhajlik.
A Magnus-effektus rendkívül fontos szerepet tölt be a hétköznapi életben, anélkül, hogy ez a legtöbbünkben tudatosulna. Ez teszi lehetővé például, hogy a fociban vagy a teniszben nyesett, csavart, ívesen kanyarodó labdákkal csapják be az ellenfelet. De ezt használják ki a lőfegyvereknél is, amikor a lövedéket a tengely körüli forgásával stabilizálják.
A gyakorlott játékosok olyan ívet tudnak adni a labdának, ami egy laikus számára elképzelhetetlennek tűnik. Természetesen lövés előtt nem végzik el a bonyolult fizikai számításokat, csak ösztönösen ráéreznek a megfelelő csavarási technikára. A legnagyobb tehetségek csavart labdáit valószínűleg még maga Magnus is csodálattal szemlélné.