A szokatlan és drámai eseményt egy drón segítségével a magasból sikerült megörökíteni a dél-afrikai Mossel Bay körzetében. Ryan Johnson, a cápák tanulmányozására szakosodott szervezet, a Blue Wilderness kutatási koordinátora,
véletlenszerűen fedezte fel
a nagy fehér cápának ezt a tudomány számára mindeddig ismeretlen zsákmányolási szokását.
A kutató figyelmét a Nemzeti Tengeri Mentő Szolgálat hívta fel egy leszakadt halászhálóba akadt fiatal hosszúszárnyú bálnára. A szolgálat tájékoztatása szerint az állat elpusztult, de mint utóbb kiderült, ez az információ tévesnek bizonyult.
Ryan Johnson - aki éppen a térségben relatíve gyakori nagy fehér cápákat tanulmányozta – drón segítségével akadt rá a fiatal bálnára,
amelyről megállapította, hogy legyengült ugyan, de szemmel láthatóan épségben van.
A kutató, miközben a drónja segítségével a bálna mozgását követte, észrevette, hogy közvetlenül a felszín alatt egy megtermett nagy fehér cápa úszik a sziláscet felé.
„Csak akkort döbbentem rá, hogy egy egészen egyedülálló esemény szemtanújává váltam, amikor a cápa beleharapott a cet farkába" – nyilatkozta a kutató. A támadó nagy fehér mély sebet ejtett a hosszúszárnya bálna faroktövén, elharapva egy artériát. A rendkívül ritka támadás a lentebb beágyazott videón tekinthető meg.
Az erős vérveszteség miatt legyengült cet fejét ezután a nagy fehér az orránál megragadva igyekezett a víz alatt tartani; a súlyos kivérzés, és a légzés akadályozása miatt a bálna pedig rövidesen elpusztult.
„Mindeddig csak a kardszárnyú delfinekről tudtuk, hogy zsákmányolási célból megtámadják a nagy testű ceteket, fehércápánál ez az első ilyen dokumentált eset" – nyilatkozta Ryan Johnson.
A tengerbiológiai szakirodalomból ismert olyan eset, amikor sötétcápák (Carcharhinus obscurus) népes rajban megtámadtak egy hosszúszárnyú bálnát,
bár az nem dokumentált, hogy a bálna áldozatául is esett volna ennek a támadásnak.
2006-ban Hawaii vizein figyelték meg, amint egy csapat tigriscápa (Galeocerdo cuvier) beteg hosszúszárnyú bálnára támadt, amelyet meg is öltek.
Nagy fehér cápáknál sohasem sikerült még megfigyelni,
hogy a saját méretüknél lényegesen nagyobb cetekre támadtak volna, zsákmányolási célból.
Az eseményről összeállított dokumentumfilmet a National Geographic csatornán most július 28-án fogják bemutatni.
A hosszúszárnyú bálnára támadó nőstény nagy fehér cápát korábban már megjelölték illetve jeladóval látták el, amely a Helén becenevet kapta a tengerbiológusoktól. Egy kifejlett, ereje teljében lévő hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae ) halálos veszélyt jelenthet a nagy fehér cápára, mert a farokúszójával a fejére mért nagyerjeű ütés elpusztíthatja a ragadozót.
A most dokumentált esetnél azonban egy fiatal, és legyengült példány volt az áldozat. A támadás megörökítése után a Helénre rögzített jeladó lemerült, így a továbbiakban a kutatók már nem tudják nyomon követni a cápa mozgását.
Ryan Johnson és munkatársai az eset kapcsán megpróbálják kideríteni, hogy ez a zsákmányolási szokás mennyire tekinthető egyedinek,
illetve a nagy fehér cápák olyan prédálási magatartásáról van-e szó, amit eddig még nem ismert a tudomány.
A tudomány számára az már régebb óta ismert, hogy a nagy fehér cápák a kisebb fogascet-féléket (Odontoceti), mint amilyen a közönséges, vagy a palackorrú delfin, alkalmanként megtámadják.
Egyes helyi populációknál, így például a Földközi-tengerben honos nagy fehér cápáknál ezek a kisebb cetek az elsődleges zsákmányállatok közé tartoznak.
Annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy a hosszúszárnyú bálnához hasonló méretű ceteknél mennyire lehet jellemző ez a fajta zsákmányolási szokás a nagy fehér cápákra, elkezdték alaposan megvizsgálni az óriáscetek testén dokumentált sérüléseket, amelyekből megpróbálják kiszűrni az egyértelműen cápaharapásra utaló nyomokat.
(A cápák harapásnyoma alkalmas a faj relatíve pontos meghatározására illetve azonosítására.)
Egyelőre nem találtunk további bizonyítékokat. Ezért úgy gondolom, hogy ez a viselkedés nagyon ritka lehet a nagy fehér cápáknál"
- kommentálta Ryan Johnson az eddigi vizsgálatok eredményét. A nagy fehér cápák táplálkozási szokásainak a megértése azért nagyon fontos, mivel csúcsragadozó, és ez a napjainkban már veszélyeztetettnek számító faj
létfontosságú szerepet játszik a helyi ökoszisztémák egyensúlyának fenntartásában.
E ritka ragadozókról szerzett további ismeretek pedig elősegíthetik a faj megőrzését, valamint a tengeri tápláléklánc összefüggéseinek jobb megértését is.