A Max Planck Kémiai Ökológiai Intézet munkatársai a titokzatos kőszerkezetekről a The Holocene tudományos folyóiratban számoltak be. A hosszú, téglalapszerű kőstruktúrákat egykor „kapunak" hívták, de a tudományos életben ma már musztatilt-ként aposztrofálják őket.
A szakemberek szerint az építmények egykor rituális célokat szolgálhattak.
A musztatilt a monumentális építészet figyelemre méltó fejlődését képviseli, mivel ezeknek a szerkezeteknek százai épültek egykor Északnyugat-Arábiában
– mutatott rá Huw Groucutt, az extrém események csoportjának vezetője, a tanulmány vezető szerzője a LiveScience online portálnak. – Ez a „monumentális táj" jól mutatja a nagyszabású kőszerkezetek építésének egyik legkorábbi formáját.
A kőszerkezetek alacsony kőfalakból készültek, amelyek felülről gyakran úgy néztek ki, mint egy kapu. A legkisebb 15, a legnagyobb 616 méter hosszú és körülbelül fél méter magas. Az azonosítást követően a kutatók a helyszínen vizsgálták a kőemlékeket:
a Harrat Khajbar-i struktúrákhoz hasonlóan ezek is két hosszúkás, alacsony falból, és két rövid, de vaskos platformból állnak.
A tudósok relatív kevés tárgyi emléket találtak a helyszínen, amelyből arra következettek, hogy a kőszerkezeteket nem használhatták egész évben.
A kőstruktúrákra leginkább a kifejezetten száraz helyeken bukkantak, beleértve a déli Nefúd-sivatagot.
Ahogy arra a szakemberek rámutattak, Szaúd-Arábia éghajlata egykor nedvesebb volt, mint ma, ezért arra gyanakodnak, hogy az építmények a területért és vízért folyó harccal is kapcsolatban állnak.