A Swansea Egyetem kutatói az úgynevezett mikro-számítógépes tomográfia (mikro-CT) szkennelést alkalmazták, amely háromdimenziós képeket hoz létre, több ezer, különböző szögekből készített, kettő dimenziós röntgenprojekció egyesítésével.
Az úgynevezett mikro-CT akár százszor nagyobb felbontást biztosít, mint egy tipikus CT-eljárás, aminek segítségével a szakemberek képesek a sokkal finomabb részleteket felderíteni anélkül, hogy az érzékeny mintázatokat felsértenék.
A macskamúmia egy öt hónaposnál fiatalabb egyiptomi házi macska lehetett
– mondta Matt Simon, a tanulmány vezető kutatója a Scientific Reports tudományos online lapnak. – Az állkapcsa alatt egy be nem gyógyult törés miatt arra következtettünk, hogy az állat nyakát eltörték közvetlenül azután vagy azelőtt, hogy elpusztult: erre talán a fej függőleges helyzetben tartása érdekében volt szükség a mumifikáció során.
A madár egy vörös vércse volt, sérült csőrrel és törött bal lábbal; míg a kígyó egy fiatal egyiptomi kobra, szorosan körbetekerve.
Valószínűleg a gerincét törték el, a kutatócsapat szerint egy úgynevezett „ostoros" eljárás során, amikor az állat fejét a farkánál fogva a földhöz verték. A vesék károsodása azt jelzi, hogy a kígyó a halála pillanatában már erősen kiszáradt.
A tudósok a nyitott állkapcsának belsejében gyantát találtak, amely valószínűleg a „szájnyitás eljárásnak" köszönhető, amelyet a kor szokásainak megfelelően azért végeztek el, hogy az "elhunyt emberek és állatok „lélegezni, beszélni és táplálkozni tudjanak a túlvilágon".
A vizsgálatokat végző kutatók szerint valamennyi állat fogadalmi áldozat lehetett, vagyis az isteneknek ajánlották fel őket.