Az árulkodó nyomok tanúsága szerint amikor ez a fa elpusztult a neogén földtörténeti időszakban, mintegy tízmillió évvel ezelőtt, a dél-amerikai éghajlat jóval párásabb lehetett, mint azt korábban a tudósok gondolták.
A kutatók szerint ez komoly útmutatóval szolgál a növényi ősmaradványok fontosságát tekintve, amelyek megmutathatják,
miként változott a bolygónk éghajlata a múltban és hogyan változhat újra a jövőben.
Ez a fa, valamint az expedíción gyűjtött több száz fosszilis fa-, levél- és pollenminta egyaránt azt mutatja, hogy abban az időben, amikor ezek a növények éltek, az ökoszisztéma nedvesebb és párásabb volt, mint azt az általunk összeállított korábbi klímamodelljei jósolták
– mondta Camila Martinez, a panamai Smithsonian Trópusi Kutatóintézet (STRI) paleobotanikusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Valószínűleg nem összehasonlítható a modern ökoszisztémával, mert a hőmérséklet jóval magasabb volt, amikor ezek a kövületek 10 millió évvel ezelőtt lerakódtak.
A területen is sokat változtatott az elmúlt tízmillió év: a nedvesebb és sokszínűbb ökoszisztéma szárazabb és ritkább lett, a magassága pedig mintegy 2000 métert emelkedett.
A Föld történelmében ez viszonylag rövid időn belül történt és gyors váltást jelent, amelyet a szakemberek szerint a bolygó litoszférájában a Dél-Amerika alatt zajló, sok millió éven át tartó mozgások okoznak.
A régió úgynevezett fosszilis nyilvántartása két dolgot árul el: a tengerszint feletti magasság és a növényzet viszonylag rövid idő alatt drámaian megváltozott, ami alátámasztja azt a hipotézist, amely szerint a régió tektonikai emelkedése gyors impulzusokban következett be
– magyarázta Carlos Jaramillo, az STRI másik paleobotanikusa. – Az még nem teljesen világos, hogy a folyamatos éghajlatváltozás miként fogja befolyásolni az andoki magas-fennsíkot és a szomszédos Amazon-medencét az elkövetkező években.
Ahogy azonban rámutatott, az új eredmények azt sugallják, hogy a múltban az éghajlat és a tengerszint feletti magasság változása egymás mellett történt.
Martinez szerint a század végére a hőmérséklet és a légköri szén-dioxid-koncentráció változásai ismét közelítenek a 10 millió évvel ezelőtti állapotokhoz.
Az éghajlati modellek és a fosszilis nyilvántartáson alapuló adatok közötti eltérések megértése segíthet megérteni az Altiplano jelenlegi éghajlatát, valamint az egész dél-amerikai kontinens éghajlatát irányító mozgatórugókat.