Az áttörés végül 2018-ban jött el, amikor McIntyre terepbiológus csoportja 4300 méter magasan rábukkant a kutyákra Pápua indonéz tartományban. A felfedezés azért is sokkoló volt, mert a korábbi expedíciók az állat történelmi elterjedési területe alapján jóval alacsonyabb, alföldi vidékeken kutattak az éneklőkutya után – sikertelenül, ami a tények birtokában vált érthetővé.
Egészen mostanáig a kutatók nem voltak biztosak abban, hogy ezek a ritka éneklőkutyák még léteznek a vadonban.
Azonban a McIntyre által felfedezett magaslati rézszőrű kutyákról mostanra egyértelműen bebizonyosodott, hogy ezek az új-guineai éneklőkutyák egy új populációját alkotják, mint arról az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) közzétett új tanulmány is beszámol.
McIntyre a most megjelent cikk társszerzője, valamint az Új-guineai Magaslati Vadkutya alapítvány alapítója és a terepi kutatások vezetője ideiglenesen befogott néhány példányt, hogy bizonyítékot nyerjen a létezésükre és GPS nyomkövetőt szereljen egyesekre.
A tudományban bizonyítani kell az állításokat, és ennek legjobb módja a DNS-vizsgálat"
– mondta McIntyre. „Rendelkezésünk áll a bolygó legjobb kutyagenetikusa közül néhány, és ők fel vannak szerelv minden eszközzel ahhoz, hogy kétséget kizáróan megállapíthassák, milyen kutyákkal is van dolgunk itt a magasban."
Az egyik genetikus ezek közül Elaine Ostrander, az említett tanulmány társszerzője, a Nemzeti Humán Genomkutató Intézet munkatársa. Ő elmondta, hogy „amikor egy modern kutyából indulunk ki, akkor azt tapasztaljuk, hogy az új-guineai éneklő kutyákkal szinte semmilyen közös vonást nem találunk".
Az új-guineai éneklő kutyák a kutyafélék evolúciós fájának egyedülálló ágát képviselik. Ausztrália bennszülött vadkutyáitól, a dingóktól váltak ki hozzávetőleg 1200 generációval ez előtt.
Akad némi hasonlóság köztük és a háziasított kelet-ázsiai és arktiszi kutyákkal, de az új-guineai kutyák kevéssé értett hangadása teljesen eltérő a többi kutyaféléétől. A kutatók még mindig nem tudják, miért énekelnek, bár valószínűleg köze lehet a távoli populációk közti kapcsolattartáshoz.
Az USA-ban több száz ilyen kutya él a fogságban való szaporítási programok keretében, de valamennyi mindössze nyolc eredetileg befogott példány leszármazottja.
A sok éves beltenyésztés aggasztó fejleményekhez vezetett, például csomók a farkon és kisebb alomméret.
A koronavírus-járvány egyelőre megakadályozza, hogy McIntyre és csapata visszatérjen Új-Guineába, de a tervek szerint 2021 májusában újra útnak indul a csoport, és egyik fő céljuk az, hogy vérfrissítés céljából újabb egyedeket fogjanak be és hozzanak a szaporítási programok számára.