A gaviálfélék félig vízi hüllők, amelyek a krokodilfélékre hasonlítanak, azonban pofájuk hosszabb és elvékonyodott, de oldalfogai sem ülnek mederben. A többi krokodillal ellentétben ez a méretes hüllő nem tudja felemelni a földről hatalmas testét és farkát, ezért úgy tűnik, mintha mindig csak lassan cammogna.
A most lencsevégre kapott gaviál ráadásul több mint száz ivadékot szállított a hátán a folyó túlpartjára.
Más krokodilfélék a szájukban hordják az ivadékaikat
– mondta a BBC online portálnak Patrick Campbell, a londoni Természettudományi Múzeum hüllőinek vezető kurátora. – Ám a gaviál számára a pofájuk szokatlan morfológiája azt jelenti, hogy erre nem képesek: a fiatal hüllőknek ezért az egyik szülő fejére vagy hátára kell felkapaszkodniuk ahhoz, hogy az meg tudja őket védeni az esetleges veszélyforrásoktól.
Ezek a gaviálok legfeljebb 4,5 méter hosszúak és több mint 900 kilogrammot nyomnak. A Pakisztánban, Indiában, Mianmarban és Bangladesben honos hüllőt a helyiek viccesen néha „sárfazéknak" hívják.
Ezt a nevet a hímeknél az orr hegyén kiálló szövetdomborulat miatt kapták, aminek az udvarlás során jut kiemelt szerep: a gaviálok ugyanis a speciális kinövést használják fel a hangjuk felerősítésére és buborékok fújására.
Dhritiman Mukherjee indiai fotós több héten át „járőrözött" a National Chambal Sanctuary védett területén, hogy elkészítse ezeket, az azóta a világhálót bejárt fényképeket.
A férfi szerint a képen látható hím hét vagy nyolc különböző nősténnyel párosodott, hogy aztán gondoskodhasson erről a több mint száz ivadékról.
A természetvédők úgy gondolják, hogy ez a szám több mint örvendetes hírnek minősül, hiszen a gaviálok jelenleg a kritikusan veszélyeztetett kategóráiba tartoznak. A becslések szerint mindössze 650 felnőtt példány maradt India és Nepál édesvizeiben.