Régóta ismert, hogy a madarak több ezer kilométer tájékozódás után is képesek arra, hogy évről-évre ugyanoda érkezzenek meg. Ezt a Föld mágneses mezejének érzékelése miatt tudják megtenni, amelyet magnetorecepciónak is nevezik. A közelmúltban a tudósok azonban felfedezték, hogy
néhány emlős, például a kutyák, medvék és néhány főemlős is képesek ennek segítségével navigálni.
Ennek a folyamatnak a biológiai mechanizmusai azonban még mindig rejtélyesek. A Journal of the Royal Society Interface tudományos szaklapban most publikált tanulmány szerint a csupasz turkáló, vagy más néven csupasz vakondpatkány (Heterocephalus glaber) is érzékeli ezeket a mágneses mezőket.
A friss elmélet szerint ez az érzékszervi képesség a magnetotaktikus baktériumok révén valósulhat meg, amelyek
a bennük végighúzódó mágneses kristálylánccal érzékelik a térbeli helyzetet, elsősorban a tér mágneses viszonyai alapján.
Ám a csupasz vakondpatkányok magnetoreceptoraira vonatkozó eddigi kutatások eredményei arra utalnak, hogy mechanizmusuk magnetit-alapú.
A Föld mágneses mezőjének ez az érzékelése a fénytől függetlenül működik, és erős mágneses impulzusok befolyásolják
– mutattak rá a németországi Duisburg-Essen Egyetem kutatói, akik Ansell vakondpatkányt (Fukomys anselli) tanulmányozták, hogy többet megtudjanak arról, hogyan működhet ez az érzékszervi rejtély.
Az állat egy kiterjedt alagútrendszerben, kolóniában él és sohasem jön fel a felszínre, míg a család összes tagja egy királynő köré csoportosul. Valamennyi emlős közül a leghosszabb ismert alagutat építi.
A társas társadalomban gyakran barátságosak a szomszédaikkal, néhány kolóniát összeköti az alagutak csatlakoztatása.
Egy-két szőrszálat leszámítva ez az állat teljesen csupasz: a teste egyik végén egy kis méretű, csonka farok található, a másik végén pedig két pár hosszú, előreálló metszőfog, amelyek egymástól függetlenül is mozoghatnak.
Kicsi, de éles karmai segítségével nagy magabiztossággal mozog a föld alatt.
Apró, mintegy kettő milliméter átmérőjű szemeinek nem sok hasznát veszi: a csupasz turkáló szinte teljesen vak, csak a világos és a sötét közötti különbséget képes felismerni.
Az állatok nem tudnak tájékozódni a látásuk segítségével
– mondta Kai Caspar zoológus és a tanulmány vezető szerzője a New Scientist-nek. – A látás többé-kevésbé teljesen jelentéktelen számukra, ezért is olyan érdekesek.
Casper és munkatársai az állatok magnetoreceptorainak helyét keresték, ezért laboratóriumi körülmények között eltávolították néhány csupasz vakondpatkány szemét. A műtét után másfél évvel végzett vizsgálatok megerősítették, hogy ezek az egyének mindennapi viselkedése nem különbözött a többi, fogságban tartott egyedétől, beleértve az ásást vagy a közös játékot, sokan sikeresen neveltek utódokat is.
A kutatók ezután mesterséges, fészkelő területeket hoztak létre, ahol pontosan szabályozni tudták a mágneses teret, majd négy különböző beállítással tesztelték az állat fészeképítési szokásait.
Azok az állatok, amelyeknek eltávolították a szemét, véletlenszerű helyekre építették őket, míg a többiek rendszeresen az aréna mágneses délkeleti részére.
A szakemberek így arra a következtetésre jutottak, hogy a szemek eltávolítása a mágneses érzék tartós károsodásához vezetett.