A komodói sárkány vagy komodói varánusz (Varanus komodoensis) Komodo szigetén kívül az Indonéz-szigetvilág néhány más kisebb szigetén is megtalálható. A ma élő legnagyobb termetű gyíkfaj hossza eléri a 2,5-3 métert, tömege meghaladja a 75 kilogrammot. A komodói sárkány ragadozó, de szívesen fogyasztja a döghúst is.
A hüllőről ismert, hogy megharapja a zsákmányát, majd elengedi. Az áldozat sok vért veszít, és sokkos állapotba kerül. A sárkány vagy megvárja, míg a préda elpusztul, vagy maga öli meg a legyengült zsákmányállatot. Több kutató eddig úgy vélte, hogy a komodói sárkány szájában lévő kórokozó baktériumok (elsősorban a Pasteurella multocida) fertőzik meg a megharapott állatokat, és ez okozza a pusztulásukat.
2009-ben kutatók egy csoportja azonban az egyik állat boncolása során kiderítette, hogy a komodói varánusz mérget termel, és tömegspektrometriás méréssel annak összetételét is feltérképezték.
A méreg jelentős vérnyomásesést okoz azzal, hogy megakadályozza a véralvadást és kitágítja az ereket.
Az áldozat emiatt kerül sokkos állapotba, és ezért tud vele azután könnyen végezni a vadászó sárkány.
A szirti sasok (Aquila chrysaetos) elsődleges célpontjai a mókusok, nyírfajdok, fácánok, hüllők és kisebb madarak, de igazán attól hírhedtek, hogy termetüknél jóval nagyobb zsákmányállatokat is el tudnak ejteni. Erős lábaikkal, hegyes karmaikkal hatékonyan meg tudják ragadni a védtelen prédákat.
Az elmúlt években több videofelvétel is napvilágot látott a szirti sas kegyetlen vadászmódszeréről.
A ragadozó madarak a szirtek szélén egyensúlyozó kecskékre csaptak le; megragadták, majd a mélybe dobták a patásokat.
Tekintve, hogy a kecskék testtömege sokszorosa lehet a madárénak, a stratégia kivitelezése nem egyszerű, cserébe nem kell bajlódni a menekülő zsákmánnyal; a sas békésen lakmározhat az összezúzott tetemből.
Az elektromos angolnák (Electrophorus electricus) támadása rendkívül gyors: a másodperc tizedrésze alatt képesek lecsapni zsákmányukra, és lenyelni azt.
Az állat háromféle elektromos kisülést ad ki: alacsony feszültségű impulzusokat, amikkel a környezetét érzékeli, rövid nagyfeszültségű sorozatokat a vadászat során és hosszabb, nagyfrekvenciás nagyfeszültségű elektromos sortüzet a zsákmány elfogása alatt.
Az elektromos angolna nemcsak lebénítani, hanem bábként is képes irányítani áldozatai izmait.
Mivel éjszakai ragadozó és nincs túl jó látása, máshogy kell érzékelnie a prédát; a küldött elektromos impulzusok miatt lebénuló zsákmány összes izma egyszerre húzódik össze, ami vízmozgást okoz. Az angolna rendkívül érzékeny erre, így a célpont ledermedése egyúttal annak helyzetét is elárulja.
Az Afrikában, Ausztráliában és Amerikában is megtalálható Deinopidae két dologban is különbözik a többi póktól. Az egyik, hogy nekik vannak a leghatalmasabb szemeik, a megnagyobbodott látószervek az éjszakai vadászatot segítik. Látómezőjük ideg széles, ráadásul sötétben több fényt képesek érzékelni, mint a macskák.
De nemcsak ebben, hanem vadásztechnikájukban is különböznek rokonaiktól; nem passzívan üldögélve várják, hogy a vacsorájuk a fixen rögzített hálójukba repüljön.
Ehelyett egy hatalmas, a testméretüknél háromszor nagyobb, négyzet alakú vadászhálót készítenek, amit a túlságosan közelre merészkedő áldozatra vetnek.
A prédának esélye sincs a menekülésre.
Ha kíváncsi, hogyan rugdossa ezredmásodpercek alatt halálra a kígyókat egy madár, vagy miért sírnak egyes nagymacskák, lapozzon a következő oldalra!