A csupasz vakondpatkányok (Heterocephalus glaber) kiterjedt alagútrendszerben élnek, és sohasem jönnek fel a felszínre. Egy királynő köré csoportosul a család összes tagja. Valódi társas társadalmat alkotnak, ahol az újszülöttek élénk rózsaszínűek, és alig kettő grammot nyomnak, viszont már néhány óra elteltével másznak és járnak.
Nagy kolóniákban élnek, amelyek rendkívül együttműködő egyedekből állnak.
Ezeknek akár 300 úgymond dolgozója is lehet, amivel az emlősök között a legnagyobb ismert telepeket alkotják, ahol csak a királynő képes a szaporodásra. A kutatók szerint mintegy nyolcvan naponként párzik, mindig 8-11 nappal az utolsó fialást követően. A vemhessége kereken hetven napig tart, ennek végén a királynő általában 3-12 kölyköt hoz a világra.
Az állatnak azonban van még egy különleges tulajdonsága: korának előrehaladtával egyre több kölyöknek is életet tud adni, mígnem egyes királynők akár 20-28-at is fialnak egyszerre.
Az utódok gondozása azonban az alárendelt nőstények feladata.
A csupasz vakondpatkány-telepek megdöbbentő mérete régóta foglalkoztatja a kutatókat. Eleinte a beltenyészetre gondoltak, mint okra, ám ez a felvetés később valószerűtlennek bizonyult. Ekkor a tudósok befogtak, majd nyomkövetővel láttak el egyedeket, amiket aztán visszaengedtek a szabadba.
Megállapították, hogy 26 kolónia gyakran megtámadta a szomszédos telepek lakóit, ahonnan eltűnt 13 egyed, amit azután soha nem láttak.
Egy évvel ezen telepek egyikének az ellenőrzése után megtaláltak két eltűnt kölyköt a támadók telepén.
Az összegyűjtött szövetek genetikai elemzése most megerősítette azt, aminek a terepen dolgozó tudósok a tanúi voltak
– mondta Stan Braude, a Washingtoni Egyetem evolúciós biológusa a LiveScience online tudományos portálnak. – A kolónia által elrabolt kölykök ugyanis nem reproduktív munkásokká, tehát rabszolgákká váltak.
A csupasz turkálók rablási magatartását korábban már laboratóriumi körülményei között is megfigyelték, de ennek a tényét a vadonban most igazolták először.
A szakemberek szerint a kölykök elragadása minden bizonnyal növeli az állatok együttes erejét, amely „szükséges lépés" a szűkös erőforrások megtalálásához a zord és száraz környezetben,
miközben segít nekik megépíteni a bonyolult földalatti otthonaikat, amelyek kilométerekre is elnyúlhatnak. Emellett a „rabszolgaság" lehetővé teheti azt is, hogy a terjeszkedő telepek versenyelőnyre tegyenek szert a szomszédaikkal szemben.
A kutatók eredményeiket a Journal of Zoology szaklapban publikálták, ám ahogy Braude és munkatársai fogalmaztak, az új nyomkövetési technológiák segíthetnek a további vizsgálatokban.