A fakó keselyű (Gyps fulvus) három métert is elérő fesztávú szárnyaival óriási távokra képes kóborolni és alapvetően a középhegységi, melegebb éghajlatú régiókat kedveli. A madárcsoport képviselői azonban az egész kontinensen megfogyatkoztak.
A keselyűk aranykora már több mint kétszáz éve véget ért, ezt követően ezek a hatalmas madarak kóborlóként is ritkán kerülnek szem elé.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tájékoztatása alapján a legnagyobb fakó keselyű állomány Spanyolországban, illetve Bulgáriában és Görögországban élt, de számuk ott is jelentősen csökkent a múlt század második felében. Ezért is lepődtek meg annyira a természetvédelmi szakemberek, amikor
hetven év után először pillantották meg a madárfaj egyik egyedét Erdélyben, ahonnan a második világháború végén eltűnt.
A Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület közlése szerint a fiatal madarat az ország nyugati felében kimerülve találták és fogták be az Alsó Maros Ártér Natúrpark munkatársai. A hétvégén bekerült a Vet Point Vest állatorvosi rendelőbe, majd a marosvásárhelyi Vets4Wild-hoz.
Szerencsére a madáron nem mutatkoznak külső sérülések vagy másfajta baleset nyomai
– közölték a szervezet közösségi oldalán. – A lábadozó fakó keselyű most egy speciális röpdébe került, ahol remélhetőleg hamarosan rendbe jön; étvágya szerencsére kitűnő.
Hozzátették: remélik, hogy a közeljövőben újra megtelepednek ezek a gyönyörű madarak, még mielőtt teljesen elfelednénk őket.
A szakemberek feltételezései szerint a fiatal madár élelmet keresve vetődött Erdélybe az ott költő fakó keselyűkről és egyéb fajokról neves szerbiai Uvac természetvédelmi területről vagy Bulgáriából.
Ezeken a területeken ugyanis a Green Balkans Egyesület évek óta futtat sikeres keselyű-visszatelepítési programot.
A ritka madár szeptember végén Magyarországon, Tiszasziget közlében is felbukkant Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád megyei csoportjának tájékoztatása szerint. Azt is elárulták, hogy a madárfajnak hazánkhoz a legközelebb az Adrián, Cres szigetén van jelentősebb állománya, ahonnan fiatalabb kóborló példányai a nyári és őszi időszakban hazánkba is elvetődhetnek.