A korallzátonyok rendkívül gazdag élővilágnak adnak otthont és egyes kutatások szerint ezek a virágállatok már mintegy 500 millió évvel ezelőtt kifejlődtek. A tudósok az úgynevezett „fosszilis nyilvántartásból" is jól ismerik őket, a geológusok például a környezeti viszonyok mutatóiként is használják őket.
Most azonban egy újabb lehetséges alkalmazhatóságukra derült fény.
Egy új, a Nature Geoscience szaklapban publikált tanulmány szerint akár „időgépként" is szolgálhatnak, amelyek feltárhatják a légkörben megnövekvő szén-dioxid és csökkenő oxigén szint rejtelmeit a korábbi földtörténeti korokban.
A jelenlegi globális felmelegedési eseményre korábban több szempontból sem volt példa
– mondta Andrea Burke, a Szent Andrews Egyetem geológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Nem találtunk ugyanilyen rendkívül gyorsan történő, leginkább egy fajhoz köthető jelenséget, ami „szembemegy" a természetes folyamatokkal.
Ahogy arra azonban a tanulmány rámutat, bolygónk geológiai történetében a klímaváltozás igen gyakori folyamatnak számít. Az utolsó jégkorszaknak például egy ismerős „tettes" vetett véget: a szén-dioxid kibocsátás, ám a szakemberek még nem egészen biztosak abban, hogy mi okozhatta a vegyület ilyen mértékű emelkedését.
Most a nemzetközi tudóscsoport a fosszilis korallok geokémiai elemzését felhasználva azt állapította meg, hogy az úgynevezett óceáni keringés változása állhatott a háttérben.
Ez az információ azonban megmutatta azt is, hogyan lehetne a korallokat felhasználni ahhoz, hogy még több környezeti információt gyűjtsenek az elmúlt évmilliókról.
A csapat a mélytengeri korallok fosszilis maradványainak gyűjtésével kezdte a munkát, amelyek több ezer méter mélységben éltek a tenger hullámai alatt. Ezután a természetben is előforduló radioaktív sugárzás mérésével elemezték őket, de csak azokat választották ki, amelyek a jégkorszak végén fejlődtek ki, körülbelül 15 ezer évvel ezelőtt.
A szénizotópos kormeghatározás és további geokémiai ujjlenyomatok vizsgálata lehetővé tette a kutatók számára, hogy rekonstruálják az óceán keringésének változásait.
A korallok végül rámutattak az összefüggésre a változások és az emelkedő szén-dioxid szint között.
A korallok egyfajta időgépként működnek, ami lehetővé teszi számunkra, hogy láthassuk az óceán keringésében évezredekkel ezelőtt bekövetkezett változásokat
– mutatott rá Dr. James Rae, a St. Andrews Egyetem kutatója, a tanulmány szerzője. – Azt mutatják, hogy az óceán keringése az Antarktisz környékén hirtelen megváltozott.
Laura Robinson professzor, az új tanulmány társszerzője szerint azonban nem először szembesülünk a jelenség következményeivel, de még rengeteg a felmerülő kérdés. A tudósok még keresik például az összefüggést a jégkorszak végén tapasztalható szén-dioxid szint globális növekedése és a mélytengeri üledékekből származó szén között.