El tudná képzelni, hogy Velence látnivalóit valahogy elköltöztessék?

Lehet, hogy ez a kép általánossá válik Velencében

Bár az új koronavírus-járvány miatt korlátozottak az utazási lehetőségeink, de azért érdemes ilyenkor is tervezgetni. Ám a legfrissebb kutatások szerint váratlan meglepetésben is részünk lehet, ha például megérkezünk Velencébe, mert azt a közeljövőben könnyedén eláraszthatja a víz.

Veszélyben vannak az ikonikus helyszínek

Az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Testülete nemrég arról számolt be, hogy az elkövetkező harminc évben a velencei áradások minden bizonnyal fokozódni fognak. Ezt a tudósok azzal indokolják, hogy

az Adriai-tenger vízszintje évente néhány milliméterrel emelkedik, ezért az előrejelzések szerint 2050-re hatévente, 2100-ra pedig öt havonta fordul majd elő olyan súlyos áradás, amely eddig csak minden százévente történt meg.

Velence azonban csak egyetlen példa a sok közül az éghajlatváltozás következményei által veszélyeztetett ikonikus helyszínekre, amelyek megőrzése egyre több kihívást takar, mint például az emelkedő tengerszint, a visszatérő és erősödő aszályok, illetve a viharok és tűzvészek.

Komoly áradások fenyegetik Velencét Forrás: Concessionario Consorzio Venezia Nuova

Kemény döntéseket kell meghozni, amelyek során előtérbe kell helyezni, hogy mely helyeket érdemes megóvni, ha a pénzeszközök, az idő vagy mindkettő korlátozott

– mondta Erin Seekamp, az Észak-Karolina Állami Egyetem parkok, rekreációs és turisztikai menedzsment professzora a The Conversation online portálnak, amit a ScienceAlert idéz. – Ahogy látom, a siker új gondolkodást igényel majd arról, hogy mit is jelent a megőrzés.

Ahogy elárulta, ebbe beletartoznak a kulturális vagy természeti kincsként megjelölt, ma már veszélyeztetettnek számító helyszínek is.

Az alkalmazkodás módjai

Világszerte számtalan kulturális helyszín szembesül különböző természeti csapásokkal: viharok okozta áradásokkal, erózióval és a növekvő tengerszint miatt bekövetkező elöntésekkel. Ezek között számos, amerikai nemzeti park is van, illetve olyan, ikonikus helyszínek, mint például a virginiai Jamestown-sziget, a New York-i Szabadság-szobor vagy épp Charlston és a dél-karolinai történelmi körzet.

A New York-i Szabadság-szobor Forrás: Shutterstock

A megőrzéssel foglalkozó szakemberek világszerte egyetértenek abban, hogy sajnos lehetetlen ezeket a helyeket örökre megőrizni

– mutatott rá Erin Seekamp. – Sokaknak állandó helyreállításra lenne szükségük, míg mások olyan védekezésre szorulnak, mint például a gátak és az árvízkapuk, de ezek sem biztos, hogy sokáig hatékonyak.

A társadalomtudós szerint egyes helyszínek olyan módon lehetnek csak védhetők, amely során a beavatkozások kisebb-nagyobb mértékben megváltoztatják őket.

Például megemelhetnék vagy mozgathatnák az épületeket, illetve lehetővé tennék azok bizonyos részeinek eltávolítását a tájképből.

Az ilyen lépések azonban túlmutatnak a helyreállítási törekvéseken, ami ütközhet a helyszínek és struktúrák örökös megőrzésére vonatkozó elképzelésekkel.

A történelmi észak-karolinai épületek megmentése

Ennek a megközelítésnek a korai tesztje már 1999-ben megtörtént, amikor az észak-karolinai partszakasz nagymértékű eróziója arra kényszerítette a Nemzeti Park Szolgálat munkatársait, hogy a Cape Hatteras világítótornyot és az úgynevezett Őrzőnegyedet (Keeper's Quarters) mintegy egy kilométerrel arrébb költöztesse.

Ezeknek a 19. századi struktúráknak az áthelyezése összesen 11,8 millió dollárba (3,5 milliárd forintba) került, amely komoly vitákat váltott ki azzal kapcsolatban, hogyan kell kezelni a többi, megrongálódott történelmi épületet.

Hasonló volt a helyzet 2015-ben, amikor az észak-karolinai szakemberek rájöttek, hogy a vihar okozta áradások és az emelkedő tengerszint komolyan veszélyezteti a két tengeri történelmi kerületben található Portsmouth Village és a Cape Lookout Village épületeit.

A Cape Hatteras világítótorony Forrás: Wikimedia Commons/Sgt. Howard Blair, U.S. Air Force

Az 1753-ból származó Portsmouth Village virágzó kikötővárosként szolgált a gyarmati telepítések során, míg a Cape Lookout Village navigációs segítséget nyújtott a világítótorony megépítésével 1812-ben, amelyet 1859-ben fejeztek be. Az épületek nem véletlenül kerültek be a Történelmi Helyek Országos Nyilvántartásába (National Register of Historic Places), amely egyfajta „örök életet" garantál ezeknek.

A helyi tisztviselőknek komoly fejtörést okozott, hogy melyik történelmi épületet mentsék meg először,

ezért meghatároztak egy stratégiát, amelyben szerepelt ezek áthelyezése és eltávolítása is.

Kidolgoztam egy eljárást a történelmi épületek relatív jelentőségének számszerűsítésére, hogy megkönnyítsem a döntéshozatalt

– magyarázta Erin Seekamp, rámutatva az általa vezetett csapat eredményeire. – Ezután létrehoztunk egy tervezési eszközt, amely segít egy költséghatékony megőrzési döntésben.

A Cape Lookout Village egy nemzeti történelmi negyed Forrás: Wikimedia Commons

Hozzátette: a modelljük adatokat gyűjt az egyes épületek jelentőségéről és aktuális sebezhetőségéről, értékeli az alkalmazkodási költségeket (például az épületek felemelésének vagy áthelyezésének lehetőségét a rendelkezésre álló finanszírozás mellett) és felvázolja a lehetséges stratégiákat egy harminc éves időszakra vonatkozóan. Az eljárást összesen tizenhét a Cape Lookout területén található, árvízzel fenyegetett épületnél tesztelték.

Végül arra jutottak, hogy a legjobb stratégiának a magasabb talajra helyezés számított.

A helyiekkel készített interjúkból azonban meglepő tények derültek ki: az épületek helyének vagy küllemének megváltoztatása sokukat felzaklatta, akik arra hivatkoztak, hogy mély kapcsolat fűzi őket ezekhez. Meglepő módon egyesek azt mondták, hogy „inkább elveszítenék az épületek egy részét, mintsem hogy megváltoztatnák őket".

Az átalakulás szükségessége

A világörökségi helyszínek az éghajlatváltozásban megközelítés az „ellenálló képesség ökológiai koncepciójára támaszkodik", amely lényegében a változással és az alkalmazkodással való túlélés képessége.

Ez a tudósok szerint lehetővé tenné a döntéshozók számára, hogy javítsák, alkalmazkodjanak vagy akár átalakítsák a sérülékeny helyeket.

Egy új osztályozási modell egy kereshető adatbázist is létrehozna az éghajlati hatásokról és beavatkozásokról.

Lehet, hogy ez a kép általánossá válik Velencében Forrás: Pexels

Az örökségi helyszínek átalakítása ellentmondásos lehet, de az óra ketyeg

– hangsúlyozta Erin Seekamp a jövővel kapcsolatban. – A védekezés kutatása, megtervezése és felépítése azonban időt vesz igénybe.

Hozzáfűzte, hogy véleménye szerint a kulturális és történelmi helyszínek megmentése az éghajlatváltozástól az örökség megőrzésének új megközelítését igényli.

Ahogy arra Erin Seekamp rámutatott, „itt az ideje kreatívan gondolkodni és új utakat felfedezni a megőrzés érdekében".