A compostelai székesegyház Spanyolország legnagyobb román kori temploma, méretében és díszítésében is a legjelentősebb zarándoktemplomok közé tartozik. A Szent Jakab-katedrálist Santiago de Compostelában építették idősebb Szent Jakab apostol feltételezett sírja fölé.
Bárki is volt ez a tehetséges kőműves, az ügyesen kivitelezett „szelfije" az elmúlt, körülbelül kilencszáz évben észrevétlen maradt
– mondta Jennifer Alexander, az angliai Warwicki Egyetem művészettörténésze a LiveScience online tudományos portálnak, aki kollégáival az északnyugat-spanyolországi templomot kutatta. – Pedig az újonnan felfedezett faragásban egy vidám külsejű, kerek arc nézett vissza ránk.
Bár a székesegyházat mintegy nyolcszáz éve építették, az egyik oszlop tetején,
a körülbelül tizenkettő méteres magasságban található önarcképet eddig valószínűleg még senki sem vette észre.
Az egyedi vésetet a kőfaragó akkoriban ugyanis úgy helyezte el, hogy azt a katedrális egyházi méltóságai ne vehessék észre, ám a hozzá hasonló mesterembernek könnyű legyen megtalálni és értékelni.
A szakemberek a katedrális szinte valamennyi részletét tanulmányozták, alaposan megfigyelve az „egyedi kőműves jegyeket". Nagy figyelmet fordítottak az épület felső részeire és a földszintre, ahol számos követ a századok festékrétegei borítottak. A magasabbra beépített kövek azonban megtartották eredeti felületi jellegzetességeiket.
Figyelmünket elsősorban a galéria felső részére fordítottuk, amely az épületnek az a része, amelyet elzártak a nyilvánosság elől
– mondta Alexander. – Miközben rögzítettük a kőfaragók kilencszáz éves lenyomatait, hirtelen szembe találtuk magunkat az egyik feltételezett építővel.
Az önarckép figyelemre méltó részleteiből a művészettörténészek arra következtettek, hogy a kőfaragó bizonyára tehetséges mesteremberként dolgozott, mivel az épület építéséhez használt gránitkövet nehéz formázni.
A „szelfi" azonban részletesen megmutatja a férfi haját, arcát, ujjait és ruházatát.
Hasonló portrékat más középkori épületeken is lehet találni, általában a sötét sarkokban, ahol csak egy másik kőfaragó vagy mesterember találhatja meg, mert szinte megbújnak a vésett leveles díszek és virágok között.
Jennifer Alexander szerint a székesegyház köveit faragó mester nevét tehetsége ellenére elveszítette a történelem, hiszen
a hozzá hasonló, egyszerű közemberekről szóló feljegyzések kivételesen ritkák.
Ahogy mondja, bár az önarcképet faragó kőműves személyazonosságának megtalálása nagyon különleges felfedezés lenne, ehhez hasonlóra még soha nem akadt precedens.