Heinrich Himmler, Hitler jobbkeze és az SS vezetője nem csupán egy faji szempontból megtisztult germán népben hitt, hanem az okkultizmusnak és a miszticizmusnak is elkötelezett híve volt.
Számos fantazmagóriája egyikeként elrendelte föld alatt élő óriások hadának felkutatását, mert úgy vélte, velük biztosíthatná a Birodalom győzelmét.
Himmler hitt az üreges Föld elméletében, ezért aztán 1941 és 1943 között rengeteg pénzt és erőforrást fordított arra, hogy óriási alagutakat ásasson a Birodalom különböző pontjain. Az volt a terve, hogy a kiásott aknába egy felvonót telepítenek, amivel leereszkedhet a mélybe, hogy megismerje a Föld alatt élő óriásokat, angyalokat és egyéb mesebeli lényeket.
1945 tavaszán, mikor a szövetséges erők már Berlin felé tartottak, Himmler, Goebbels és Hitler a gerilla hadviselés új stratégiájával álltak elő: kisebb akciócsoportok likvidálták azokat, akik együttműködtek a szövetségesekkel.
Ők voltak a vérfarkasok.
Hogy hatásfokukat növeljék, Goebbelsék propagandaanyagokat szórtak ki és a rádióban zengedeztek arról, hogy a vérfarkasok mindenkit széttépnek, akik a németek ellen fordulnak.
A vérfarkasokat valójában a Hitlerjugendből verbuválták: olyan tizenévesek voltak, akik az utolsó védelmi vonalat képezték.
Az őket körbelengő misztikum viszont egészen addig működött, amíg valaki szembe nem találkozott velük.