A szikeseket Magyarország legfontosabb élőhelyei között tartjuk számon, mivel itt található elterjedésük nyugati határa, és még ma is nagy területeket foglalnak el hazánkban. Állapotuk a múlt század első felében nagyon leromlott, és azóta sem sikerült az eredeti körülményeket visszaállítani.
„A szikesek jelentőségét különleges élőviláguk adja, amely erősen hozzájárul a helyi biodiverzitáshoz. Olyan sótűrő állat- és növényfajok élnek a szikesekben, amelyek máshol egyáltalán nem fordulnak elő – mondja Boda Pál, az ÖK Duna-kutató Intézetének kutatója, a vizsgálat vezetője.
– A szikes tavak Európában nagyon ritkák: Magyarországon található az európai szikes tavak 90 százaléka.
- Ezért történtek törekvések az elmúlt húsz évben a degradált szikesek rehabilitációjára, és az eredeti állapotukat helyreállítására."
Eddig négy-öt helyszínen került sor szikeseket rehabilitáló programokra. Ezek egyike a Balmazújváros melletti Nagy-sziken zajlott, egy Life+ projekt részeként. E rehabilitáció különlegességét az adja, hogy az ökológusok már a tervezés fázisában bekapcsolódhattak a munkába, hogy végigkövessék, a beavatkozás milyen következményekkel jár a szikes kevésbé szembetűnő életközösségeire nézve. A rehabilitáció célja elsősorban az élőhely helyreállítása, illetve a madarak és a növények életfeltételeinek a javítása volt.
A nagy testű vonuló madaraknak nagy szükségük van a szikesekre, hiszen itt tudnak pihenni, táplálkozni és szaporodni. Megfelelő vízellátás esetén itt tavasszal és ősszel is biztosított az ehhez szükséges nagy kiterjedésű vízfelület. E beavatkozás azonban alapjaiban változtatja meg egy másik közösség, a vízi makrogerinctelenek – tehát a szabad szemmel látható gerinctelenek – életfeltételeit is. Ebben a vonatkozásban a kutatók azt vizsgálták meg, hogy ezek az élőlények miként reagálnak az átalakításokra.
Az átalakítás az első világháború előtti állapotok visszaállítását célozta meg. A két világháború közötti időszakban ugyanis csatornákat vájtak a szikesekbe, hogy elvezessék a területet időszakosan (tavasszal és ősszel) elöntő vizet. Ezért a rehabilitáció fő lépését e csatornák betemetése jelentette, annak érdekében, hogy megszüntessék a csapadékvíz kontrollálatlanul gyors elfolyásának a lehetőségét.
Ezzel párhuzamosan a szikes szélén átfutó felszíni vízfolyásból zsilipek segítségével időről időre vízzel lehet elönteni a területet, biztosítva ezzel a megfelelő vízháztartást.
Hasonlóan fontos lépés volt a projekt során a hagyományos legeltetés visszaállítása,
hiszen a legelő állatok (főként mangalicák) igen jelentős szerepet játszottak korábban az élőhely stabilitásának fenntartásában azáltal, hogy nem engedték egyik vagy másik növényfajt túlszaporodni.
A vízellátás forrásaként használt patakban élő makrogerinctelen közösségeket viszont többféle terhelés is érte a meder átalakítása, a vízvisszatartás, illetve a legeltetés miatt. Az ökológusok itt azt követték nyomon, hogy e kis állatkák (vízi bogarak, szitakötőlárvák, csigák, piócák, kérészek) hogyan viselték a stresszt.
„Az élőhely-rehabilitáció következtében a balmazújvárosi szikes jelenleg nagyon jó állapotban van, a beavatkozás sikeres volt. A vizsgálatunkból kiderült továbbá, hogy a makrogerinctelenek közösségeinek szerkezete is jelentősen átalakult, például új fajok is megjelentek – folytatja Boda Pál. – Összességében azonban a vízfolyás ökológiai funkciója (vagyis az ott élő életközösség állapota) nem romlott jelentősen,
sőt, néhány éven belül visszaállt eredeti állapotába.
- Az eredményeink mégis arra hívják fel a figyelmet, hogy az élőhely-rehabilitáció során nem csak az élőlények adott célcsoportjára kell figyelni, hiszen a beavatkozás más közösségek életfeltételeit is megváltoztatja."
A Life+ projektek esetében folyamatosan nyomon követik a kutatók, hogy a megcélzott élőlénycsoportok sorsa hogyan alakul a beavatkozás után. Így pontos – és rendkívül szívderítő – adataink vannak arról,
hogy a madárfauna és a szikesek flóráját meghatározó növényfajok
hogyan boldogultak a Nagy-szik területén a helyreállítás óta. Ebből Boda Pál szerint egyértelmű, hogy a rehabilitáció kiválóan sikerült, azóta hatalmas madártelepek lakják időszakosan a területet, a növényvilág pedig olyan szép mozaikos lett, amilyennek egy igazi szikesnek lennie kell.
– „A beavatkozás tökéletes eredménnyel járt, és visszaadta a korábban degradált szikes valódi természeti értékét, amely miatt a magyar szikesek védetté váltak" – tette hozzá. Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont munkatársainak tanulmánya a Hydrobiologia folyóiratban jelent meg.
(Forrás: ELKH Ökológiai Kutatóközpont)