Furcsa módon alkalmazkodnak a polipok az óceánok növekvő savasságához

Rejtőzködő polip a Nagy Korallzátonyon

Tudjuk, hogy a levegőbe kerülő szén-dioxid számos egyéb, káros hatása mellett növeli az óceánok savasságát is. A legfrissebb tanulmányokból azonban úgy tűnik, mintha a szívós polipok megtalálták volna a legjobb alkalmazkodási módszereket a gyorsan változó környezetéhez.

Az óceánok elsavasodása olyan jelenség, amely során a megnövekedett emberi kibocsátás következtében az óceánok egyre nagyobb mennyiségű szenet kötnek meg a légkörből. Ennek eredményeképpen válik egyre savasabbá a vizük.

Ez a jelenség komoly veszéllyel jár a lábasfejűekre, például a polipokra és a tintahalra.

Korábbi kutatások kimutatták, hogy a vízben megnövekedett szén-dioxid negatívan befolyásolhatja az ilyen típusú tengeri életet. A Physiological and Biochemical Zoology tudományos folyóiratban most publikált tanulmányban a kutatók arra jutottak, hogy az Észak-Amerika nyugati partvidékén gyakori Octopus rubescens polipfaj egy csoportja úgy alakította át a rutinszerű anyagcsere-sebességét (RMR), hogy ezzel reagál a környező víz pH-szint csökkenésére.

Rejtőzködő polip a Nagy Korallzátonyon Forrás: Michelle Achlatis

Az állatok szervezete fiziológiája gyakran tükrözi a változásokat az energiafelhasználás terén, ezért figyelhetőek meg elváltozások a polipok anyagcseréjénél

– írják a tudósok a tanulmányban, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz.

Összesen tíz polipot vizsgáltak kontrollált laboratóriumi körülmények között, közvetlenül a savas víznek való kitettség után, egy hét és öt hét után is mérve.

Egyidejűleg megfigyelték a kritikus oxigénnyomást, tehát annak mérését, hogy az állatok nem kapnak-e elegendő oxigént.

Először is magas szintű anyagcsere-változást észleltek, ami egyfajta sokkreakciót jelöl. Az RMR, tehát a nyugalmi anyagcsere azonban egy hét után normalizálódott, és öt hét múlva ugyanaz maradt, ami arra utal, hogy a polipok alkalmazkodtak.

A nyolckarú polip világszerte elterjedt a mérsékelt övi tengerekben Forrás: Elter Tamás

Ez azt jelenti, hogy az Octopus rubescens képes idővel alkalmazkodni a megnövekedett szén-dioxid szinthez

– mutatott rá a tanulmány. – Az RMR-nél megfigyelt növekedés egy többszörös, akut válasz eredménye, amely magatartási és fiziológiai stratégiákat egyaránt tartalmazhat.

Ezek a stratégiák magukban foglalhatják az esetleges áttelepülésére való felkészülést, mondjuk egy új vízfelületet, ahol az állatok biztonságosabban élhetnek. A szakemberek hozzáteszik, hogy a rövid RMR-növekedés azt is tükrözi, hogy a polipok gyorsan módosítják biológiai folyamataikat az új savszintnek megfelelően.

A tanulmány elsőként vizsgálta mind a rövidtávú (egy hét), mind a hosszabb távú (öt hét) változásokat a lábasfejűekben az óceán elsavasodásának hatására.