A maradványokat a 65 millió éve Földbe csapódó aszteroida repíthette át Földünk égi kísérőjének felszínére.
Amikor bolygónkba különféle objektumok csapódnak, rendszerint csak kráterek maradnak utánuk. Ám ha a becsapódó égitest mérete és tömege elég nagy, jelentős mennyiségű földi anyagot lökhet ki a világűrbe. Ennek egy része visszahullik a bolygónkra, másik része viszont az űrben marad, és a Naprendszer más égitesteinek ütközhet.
Erre a legjobb példa az a Földön azonosított 289 meteorit, amelyek anyaga a Marsról származik.
A Naprendszer több holdja is óriási becsapódások eredményeként született. Szintén nem kizárható az a forgatókönyv sem, hogy a becsapódáskor felröpülő törmelékkel együtt mikroorganizmusok is eljussanak más égitestekre.
Peter Brannen A világvégék (The Ends of the World) című könyvében arról ír, hogy a Földet hatalmas sebességgel eltaláló aszteroida a kőzettörmelékkel együtt vélhetően dinoszauruszcsontokat is az űrbe lökhetett, ezek pedig könnyen eljuthattak a Holdra és más naprendszerbeli objektumokra.