A házat a kutatók szerint egykor a hadsereg vagy a katonaság tagjai használhatták.
A terrakotta csempék megőrizték egy kölyökkutya mancslenyomatait és egy kecske patájának körvonalait is őrzik
– mondta Frances Gallart Marqués, a Harvard Művészeti Múzeumok kurátori munkatársa az Amerikai Régészeti Intézet (AIA) és a Klasszikus Tanulmányok Társasága (SCS) éves találkozóján, amiről an LiveScience online tudományos portál számol be. – Ezek az állatok valószínűleg azelőtt jártak a csempéken, mielőtt azok teljesen kiszáradtak volna.
A tudósok a padlólapokon rajzokat is találtak: ezek első ránézésre csirkét vagy kacsát ábrázolhatnak és valószínűleg száradás előtt, ujjal rajzolhatták őket. A mancsnyomatok és a „csirkedíszek" ráadásul jól illeszkednének a ház falfestményeinek „fantáziadús" stílusához.
A falfestményeket egykor gipszre, függönyökre és polikrom márványra festették
– mutatott rá a virtuális találkozón Vanessa Rousseau, a minnesotai St. Paul-i Szent Tamás Egyetem művészettörténeti adjunktusa. – A festmények színeinek és illúzióinak keveréke a padló esetleges csirkedekorációival kombinálva, valamint az ablakokon át érkező fény, egykor fantasztikus összhangot teremthetett.
Hozzátette: el lehet képzelni, ahogy „festett márvány és drapéria kissé szürreális szédítése veszi körül" a helyet, míg az ablakon át beáramló fény „ráragyog a madarak nyomaira a terrakotta padlón".
Noha a festmények és a kölyökkutyák ábrázolása talán játékosnak tűnnek, a házban talált öt hosszú kard (amelyek hossza általában meghaladta az 50 centimétert) felveti annak a kérdését, hogy a lakosai vajon részt vettek-e a korabeli háborúkban.
A régészek szerint a válasz igen. A házban ugyanis olyan övcsatokra is rábukkantak, amelyeket egykor a katonaság tagjai viseltek, valamint egy ólomzárat is felfedeztek a helyszínen, amelyet a hivatalos dokumentumok bélyegzésére lehetett használni.
Ezek a leletek, valamint a ház központi helye Sardisban arra utal, hogy a házban tartózkodó emberek a város katonai vagy polgári hatóságának a szerves részei voltak
– magyarázták a kutatók, akik a Harvard Egyetem Sardis Expedíciójában dolgoznak, amit Nicholas Cahill professzor, a Wisconsin – Madison Egyetem professzora irányít.
A házat több mint 200 évig használták, majd egy földrengés pusztította el a hetedik század elején.