Egy friss kutatásban a tudósok arra keresték a választ, hogy az emberek élettörténete hogyan befolyásolja az esetlegesen kialakuló pszichopatológiai tünetek megjelenését: a mentális rendellenességeket gyakran alátámasztó gondolatok és viselkedések kialakulását. A Current Psychology tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint az eredmények vegyesek voltak: eszerint
a gyermekkori negatív tapasztalatok valóban szorongásként vagy más mentális egészségi rendellenességként jelentkezhetnek az élet későbbi szakaszaiban,
ám az ilyen tapasztalatok hiánya mégsem garantálja, hogy bárki mentes lehet felnőttként a későbbi pszichológiai problémáktól.
Ez a kutatás azt mutatja, hogy a mentális egészségi állapotokat nem csak a korai életünk eseményei határozzák meg
– mondta Bianca Kahl, a Dél-Ausztráliai Egyetem evolúciós pszichológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Sajnos a boldog otthonban nevelkedő gyermek is felnőhet mentális egészségügyi rendellenességekkel.
Hozzátette: ez talán nyilvánvaló eredménynek tűnhet, de mégis egy fontos kutatás, amely segít megcáfolni azokat az elképzeléseket, miszerint a mentális egészségi problémák csak bizonyos előéletű embereknél fordulhatnak elő.
A tanulmány során Kahl és munkatársai egy online kérdőív segítségével 343 résztvevőt kérdeztek meg a családjukról és a nevelésükről, valamint számos olyan témában, amelyek a fejlődési pályájuk, a mentális egészség, az általános jólét, valamint a kapcsolataik és kötődéseik jellegét vizsgálták.
A tanulmány kifejezetten azt kívánta megvizsgálni, hogy az élettörténeti vonások összefüggenek-e a pszichopatológia általános tényezőjével, vagy meg tudnak-e jósolni konkrét tünetcsoportokat
– magyarázta Kahl. – Ebben az összefüggésben az élettörténeti vonások az úgynevezett élettörténeti elmélet részét képezik; annak a kereteit adják meg, hogy a különféle életstratégiák hogyan befolyásolhatják az emberek idővel átélt mintáit és tapasztalatait.
A szakemberek azt elemezték, hogy a gyors vagy a lassú életstratégiák előrejelzik-e az általános „p-faktort", amely a pszichopatológiai tünetek és az ahhoz kapcsolódó mentális rendellenességek kialakulásának általános kockázatát vagy valószínűségét képviseli. Ezekről korábban kiderült, hogy összefüggenek a gyors élettörténeti stratégiákkal, ami többek közt impulzív és jelenorientált döntéshozatalt és magatartást jelent.
A tanulmány során végül a csapat megállapította, hogy bár ezek a gyorsabb élettörténeti jellemzők összefüggenek az általános pszichopatológiával, de
az eredmények azt mutatták, hogy a pszichopatológia egyes tünetei valójában a lassú élettörténeti tulajdonságokkal társultak, amely a megfontolt és jövőorientált gondolkodást tükrözi.
És hogy a boldog gyermekkor egyfajta védőhálóként működött-e a pszichopatológia tünetek ellen? A kutatók megállapították, hogy hipotézisüket nem támasztják alá az adatok. Ez viszont arra utal, hogy a kapcsolat összetettebb lehet, mint azt korábban gondolták.
Gyanítjuk, hogy a környezettel szemben támasztott elvárásaink és az a képességünk, hogy alkalmazkodni tudjunk az új forgatókönyvekhez, amikor az elvárásaink nem teljesülnek, befolyásolhatják a szorongástapasztalatainkat
– mutatott rá Kahl.
Hozzátette: ha gyermekként megtanuljuk, hogyan alkalmazkodjunk a változásokhoz, és hogy hogyan kell megbirkózni azzal, ha a dolgok nem az elképzeléseink szerint történnek, akkor jobban reagálhatunk a stresszre és a rossz mentális egészség más kockázati tényezőire.