Szálasi 1897. január 6-án született Kassán, apai ágon örmény családban. 1915-ben avatták hadnaggyá, s három évig szolgált az első világháború frontjain. 1923-ban felvették a Hadiakadémiára, 1926-tól századosi rangban a Vezérkari Főnökségen (VKF) dolgozott, 1929-től csapatszolgálatot teljesített. A következő évben lett a Magyar Élet Szövetsége nevű titkos fajvédő társaság tagja, s memorandumokban, röpiratokban propagálta zavaros katonai és politikai elképzeléseit. 1933-ban vezérkari őrnaggyá léptették elő, de még abban az évben kizárták a vezérkarból, mert nem hagyott fel a politizálással.
Két évig Egerben volt törzstiszt, majd saját kérésére 1935. március 1-jei hatállyal nyugállományba helyezték.
Ekkoriban fogalmazta meg hungarista elképzeléseit.
Alapgondolata szerint a nemzetet csak a minden tagjára kiterjedő istenhit, bajtársiasság és hazaszeretet forraszthatja egységbe, ami a nemzetiségek problémáját is megoldja az egykori Nagy-Magyarországra kiterjedő "Hungária Egyesült Földeken".
Hungarizmusa együtt járt a zsidók és a cigányok elleni vallási és faji színezetű gyűlölettel,
szociális demagógiája a kispolgárságot, a munkásságot, sőt a szegényparasztságot célozta meg.
1935 márciusában megalapította a társadalmi rendszer teljes átalakítását hirdető Nemzeti Akarat Pártját, amelynek szimbóluma a nyilaskereszt lett.
Az egész országot behálózó, szigorúan centralizált mozgalomnak titkos tagsága is volt (állami hivatalnokok akkoriban nem lehettek párttagok), nekik hűségpróbán kellett átesniük.
Pártját 1937 áprilisában feloszlatták, az egyre népszerűbb Szálasit háromhavi fogságra ítélték. Szabadulása után létrehozta a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot, majd miután néhány hónap múlva ezt is betiltották, bejegyeztette a Nemzeti Szocialista Magyar Pártot, de ez is a feloszlatás sorsára jutott.
Az Imrédy-kormány 1938-ban az alkotmányos rend felforgatásának vádjával fogta perbe és három év börtönbüntetésre ítélték. Az eljárás a várttal ellentétes hatást ért el, a közvélemény egy része mártírnak, áldozatnak tekintette Szálasit, s míg ő a rácsok mögött Út és cél címmel rendszerbe foglalta eszmerendszerét, a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom az 1939-es választásokon a második legnagyobb parlamenti erő lett.
Az 1940. augusztusi, Észak-Erdélyt visszajuttató második bécsi döntés után
kormányzói amnesztiával szabadult.
A háborús konjunktúra nem kedvezett pártjának, amely támogatói többségét elvesztette, és kisebb formációkra aprózódott. Szálasi hitt Hitler végső győzelmében, de a nácik fajelméletében nem, ezért a németek nem bíztak igazán benne.
Az ország 1944. március 19-i német megszállása után csalódásként élte meg, hogy Sztójay Döme lett a miniszterelnök,
Hitler csak a Sztójay-kabinetet követő Lakatos-kormány béketapogatózásai és Horthy Miklós kormányzó 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlete után szánta rá magát arra, hogy Szálasit hatalomra segítse.
Horthy október 16-i kierőszakolt lemondása előtt kétszer is megtagadta Szálasi miniszterelnöki kinevezését, ezt csak akkor tette meg, amikor fia életével zsarolták meg. Szálasi első rádióproklamációjában közölte, hogy a "Nemzeti Összefogás Kormánya" a végsőkig folytatja a háborút.
A hatalom birtokában megpróbálta zavaros ábrándjait, a hungarista "munkaállamot" megvalósítani, a hungarizmusról tartott előadásokat, és belefogott a nézeteit részletesen kifejtő hétkötetes munka megírásába. November 4-én az állam- és kormányfői hatalmat egyesítő "nemzetvezetői" címet kapott, totális diktatúrát és totális háborút hirdetett meg a már magyar területen előre nyomuló szovjetek ellen.
Magyarország 1944-45-ös pusztulásáért a felelősség jelentős része őt terheli:
uralmának következménye volt az országot és a Budapestet sújtó féléves háborús rombolás, az állati kegyetlenségig fajuló nyilas terror, a polgári lakosság és a "kölcsönmunkára" elhurcolt zsidóság mérhetetlen szenvedése, a nemzeti vagyon pusztulása.
A háborús helyzet alakulásával hatalma egyre kisebb területre terjedt ki, végül 1945. március 29-én Ausztriába menekült. Május elején amerikai fogságba került, előző nap vette feleségül Lutz Gizellát, akivel húsz évig járt jegyben. Az amerikaiak október 3-án szállították Budapestre a szintén háborús bűnökkel vádolt Imrédy Béla és Bárdossy László volt miniszterelnökökkel együtt.
Szálasi kihallgatását a politikai rendőrséget megszervező, kommunista Péter Gábor vezette az Andrássy út 60. szám alatt. A népbírósági per 1946. február 5-én kezdődött meg a Zeneakadémián, a kommunistákhoz közel álló Jankó Péter eljáró tanácsa előtt. A vádiratban Szálasit és vádlott társait hűtlenséggel (azaz hazaárulással) és háborús bűncselekményekkel vádolták meg.
A felfokozott hangulatban a tanácselnök nem tudta és nem is akarta kézben tartani a tárgyalást,
olykor maga is személyeskedett, eltűrte a bekiabálásokat. A 19 tárgyalási nap után, 1946. március 1-jén kihirdetett ítélet mind a hét vádlottat bűnösnek találta és kötél általi halálra ítélte, de hármukat (Kemény Gábort, Szöllősi Jenőt és Csia Gábort) kegyelemre ajánlották.
Az egyhangúan meghozott népbírósági ítélet jogerős és azonnal végrehajtható volt, így Szálasit, Vajna Gábort, Gera Józsefet és Beregfy Károlyt március 12-én a Markó utcai törvényszék udvarán nyilvánosan kivégezték.
(Forrás: MTVA Sajtóarchívum)